Egy sokak által ismeretlen "időzített bomba", ha felrobban, a következményeiről csak annyit tudunk megjósolni, hogy minden egyéb veszély eltörpül emellett. A Föld története során már többször előfordult.

A metán esetében igen nagy probléma, hogy nemcsak emberi tevékenység hatására juthat a légkörbe. Hatalmas mennyiségű metán tárolódik a szibériai tundra fagyott mocsaraiban, és az óceánok alján. Jelentősebb mennyiségnek a légkörbe jutása, különösen az óceánok aljáról, már a globális felmelegedés olyan fázisát jelentené, ahol az embernek esélye sincs a folyamat megállítására. Egy ilyen folyamat valószínűsége, lefolyása, végpontja, és pontos hatásai nehezen megjósolhatók, tudomásunk szerint eddig erre nem is történt kísérlet. 

Talán a legpontosabb képet a Föld múltjának tanulmányozásával kaphatjuk. Kezdetben a Földnek metán tartalmú légköre volt, a mai szintnél 1000x-3000x magasabb metán koncentrációval, tehát a metán egyáltalán nem „idegen” a légkörben. Az oxigéntartalmú légkör kialakulásával párhuzamosan csökkent le a szintje, de többször jutott ismét jelentős mennyiségű metán a légkörbe. Az egyik 251 millió évvel ezelőtt történt, a Perm korszak végén, amikor az összes fajok 90%-a, a tengeri fajok 94%-a kipusztult, és maga az élet jutott az eltűnés határára. Egyes ökoszisztémák regenerációja 100 millió évbe telt. Egy másik az úgynevezett paleocén-eocén hőmérsékleti maximum (Paleocen/Eocen Thermal Maximum, PETM) idején volt, kb. 55 millió évvel ezelőtt, akkor a kb. 8 fokos hőmérséklet emelkedés szintén a fajok tömeges kipusztulásával járt.

Hogy mekkora a valószínűsége ma egy hasonló eseménynek? John Atcheson amerikai geológus szerint „Senki sem tudja. De ezen a ponton ez valahol a lehetséges és valószínű között van, és egyre valószínűbbé válik minden egyes olyan évvel, amikor elmulasztjuk a cselekvést.”