Globális felmelegedés, klímaváltozás

Lehet, hogy csak az első sortüzet láttuk abból, ami a pokolba tett visszafordíthatatlan utazásnak bizonyulhat a Földön.

Az elmúlt hónapokban a tudomány általában visszafogott hangja határozottan pánik jelleget ölt, amikor a globális felmelegedésről van szó.

Hogyan jutottunk el az éghajlattudományt övező „bizonytalanság” megvitatásától a visszafordíthatatlan és katasztrofális következményekről szóló, szinte hisztérikus felhívásokig, az általában higgadt tudósoktól? Két ok van.

Először is, tudományos körökben több mint egy évtizede nincs valódi bizonytalanság.

A kulcsszerepet játszó fosszilis üzemanyag vállalatok és a konzervatív politikusok istentelen szövetsége egy kifinomult és jól finanszírozott félreinformáló kampányt folytatott, hogy kételyt és ellentmondást szítson a szinte univerzális tudományos egyetértéssel szemben.

Ebben segítőjük és cinkostársuk volt a sajtó, amely jobban kedvelte a viszályt az igazságnál, és a Bush kormány, amely megpróbálta szisztematikusan elferdíteni a tudományt, és elhallgattatni és megfélemlíteni azokat az állami kutatókat, akik a globális felmelegedésről nyíltan próbáltak beszélni.

De a másik ok az, hogy a tudományos közösség kudarcot vallott néhány pozitív visszacsatolási kör megfelelő előrejelzésében és modellezésében, amelyek nagymértékben felerősítik az ember által kiváltott klímaváltozás sebességét és nagyságát.

És a globális felmelegedés esetében a pozitív visszacsatolási köröknek nagyon negatív következményei lehetnek.

Egyszerűen az a helyzet, hogy gyorsan közeledünk néhány olyan fordulóponthoz – és talán jócskán el is hagytuk őket –, amelyek a globális felmelegedést visszafordíthatatlanná teszik.

A Baltimore Sun 2004. december 15-i vezércikkében e szerző ismertet egy ilyen fordulópontot: egy önerősítő visszacsatoló kört, amelyben a magasabb hőmérséklet miatt a metán – ami egy erős hővisszaverő üvegházgáz – kiszabadul a klatrát nevű jégszerű szerkezetekből, ami tovább emeli a hőmérsékletet, ami még több metánt szabadít fel, stb.

Bár komoly bizonyíték volt rá, hogy ez a mechanizmus a Föld története során legalább két rendkívüli felmelegedési eseményben is szerepet játszott, a tudományos közösség 2004-ben még nem foglalkozott a metán-jéggel.

Még az a pár pesszimista is, aki foglalkozott vele, úgy gondolta - vagy remélte -, hogy még van egy évtizedünk, mielőtt bármi ilyesmi újra elkezdődne.

Tévedtünk.

2005 augusztusában az Oxfordi és az oroszországi Tomski Egyetem tudósaiból álló kutatócsoport bejelentette, hogy Szibériában olvad egy hatalmas tőzegmohaláp , ami akkora, mint Franciaország és Németország együtt, és közben több milliárd tonna metán szabadul fel.

Utoljára 55 millió éve volt elég meleg ahhoz, hogy beindítsa ezt a visszacsatolási kört, a paleocén-eocén hőmérsékleti maximum (PETM ) néven ismert korszak idején, amikor a megnövekedett vulkáni működés elegendő üvegházgázt bocsátott ki egy sorozat önerősítő metán bugyogás kiváltásához.

A bekövetkező felmelegedés tömeges kihalást okozott, és a Földnek több mint 100 ezer évbe telt, hogy felépüljön.

Úgy tűnik, hogy egy sokkal rosszabb esemény kirobbantásának a határán állunk.

St. Louisban, az Amerikai Akadémia a Tudomány Fejlődéséért (AAAS) nevű tudományos szervezet egy minapi találkozóján James Zachos, a PETM legnagyobb szakértője arról számolt be, hogy a légkörben most harmincszor akkora sebességgel halmozódnak fel az üvegházgázok, mint a PETM idején.

Lehet, hogy csak az első sortüzet láttuk abból, ami a pokolba tett visszafordíthatatlan utazásnak bizonyulhat a Földön.

Vannak további pozitív visszacsatolási körök, amelyeket nem sikerült előrelátnunk. Például az a hőhullám, ami 2003-ban Európában 35000 embert ölt meg, Európa erdőségeiben is kárt tett, aminek hatására azok a fő üvegházgáz szén-dioxidból többet bocsátanak ki, mint amennyit elnyelnek – pont az ellenkezője a modelljeinkbe beépített feltételezéseknek, amelyek az erdőkre, mint a felesleges szén-dioxidot felszívó szivacsokra tekintenek.

Ugyanez történik egy sor egyéb ökoszisztémával, amiket a modelljeink és kutatóink széncsapdaként kezeltek. Az Amazonas esőerdeje, a sarkvidéki erdők (a bolygó legnagyobb szárazföldi széncsapdái közé tartoznak), és a mérsékelt égövi talajok mind több szenet bocsátanak ki, mint amennyit elnyelnek, a globális felmelegedés által kiváltott szárazságok, betegségek, kártevők, és anyagcsere változások miatt. Röviden, sok olyan dolog, amit a modelljeinkben szénszivacsként kezelünk, nem szívja fel a felesleges szenet; kifacsartak, és a fölös szenet kiengedik.

A sarki jégtakaró is a modelljeink által jósoltnál sokkal gyorsabban olvad, beindítva egy másik visszacsatolási kört. A kevesebb jég több nyílt vízfelszínt jelent, ami több hőt nyel el, ami kevesebb jeget jelent, és így tovább.

Ami még rosszabb, lényegesen alulbecsültük a szárazföldi gleccserek olvadási sebességét.

A klímaváltozási modellek azt jósolták, hogy több mint ezer évbe fog telni, mire Grönland jégtakarója elolvad. De az AAAS találkozón St. Louisban Eric Rignot a NASA-tól egy tanulmány fő eredményeit ecsetelte, amelyek azt mutatják, hogy Grönland jégtakarója a kutatók bármely jóslásánál sokkal gyorsabb tempóban darabokra törik, belefolyik a tengerbe, és ez minden évben gyorsul. Ha (vagy amikor) Grönland jégtakarója elolvad, az a tengerek szintjét több mint 6 méterrel fogja megemelni – elegendő ahhoz, hogy Amerika szinte összes tengeri kikötőjét elárassza.

Az Antarktisz tengerein egy másik, potenciálisan pusztító visszacsatolási kör megy végbe. A tengeri jég eltűnése miatt az utóbbi években a krill (egyfajta garnéla) populációja 80%-kal zuhant. A krill a tengeri tápláléklánc egyetlen és legfontosabb faja, hatalmas mennyiségű szenet is kivonnak a légkörből. Pusztulásukat senki sem látta előre, de a következmények mind a globális felmelegedésre, mind a tengeri ökoszisztémák egészségére nézve katasztrofálisak. Valószínű ez is önmagát fogja táplálni, mivel a kevesebb krill azt jelenti, hogy több szén marad a légkörben, ami melegebb tengereket jelent, ami kevesebb jeget, ami kevesebb krillt, és így tovább, egy hatalmas negatív spirálban.

Egyik legjelesebb bolygókutatónk, James Lovelock úgy gondolja, hogy a nem túl távoli jövőben az emberiség viszonylag kevés szaporodó párra fog korlátozódni az Antarktiszon. Kényelmes lenne Lovelock professzort a végítélet és sötétség őrültjeként lerázni, de ez hiba lenne. Alig egy éve Exeterben, Angliában, a „Veszélyes Klímaváltozás Elkerülése” globális konferencia zárásakor a kutatók arra figyelmeztettek, hogy ha hagyjuk, hogy a légköri üvegházgázok koncentrációja 400 ppm fölé emelkedjen, akkor súlyos és visszafordíthatatlan következményeket indíthatunk be. 2005-ben túljutottunk ezen a mérföldkövön, kevés figyelem mellett, minden lárma nélkül.

A globális felmelegedést övező tudományos bizonytalanság nem arról szól, hogy vajon ez zajlik-e, vagy emberi tevékenység okozza-e, sőt nem is arról, hogy túl sokba fog-e „kerülni”, hogy most törődjünk vele. Ez mind eldőlt. A kutatók most azon vitáznak, hogy nem túl késő-e megakadályozni a bolygó pusztulását, vagy még van egy kis időnk arra, hogy a globális felmelegedés legrosszabb hatásait megelőzzük.

Gyermekeink talán megbocsátják nekünk az adósságot, amit rájuk hagyunk, talán megbocsátják, ha a terrorizmus fennmarad, talán megbocsátják, hogy a béke keresése helyett háborúzunk, talán még azt is megbocsátják, hogy elszalasztjuk az alkalmat a nukleáris dzsinn visszagyömöszölésére a palackba. De le fogják köpni a csontjainkat és átkozzák a nevünket, ha egy alig lakható világot hagyunk rájuk, mikor hatalmunkban állt, hogy ezt elkerüljük.

És igazuk lesz.

John Atcheson írása, ami megjelent a Washington Post, Baltimore Sun, San Jose Mercury News, és Memphis Commercial Appeal lapokban, továbbá néhány ismeretterjesztő újságban.

Email: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.

CommonDreams.org, 2006. február 22.

John Atcheson 2004-ben íródott cikke itt olvasható: Metán bugyogások: Ketyegő időzített bomba

További hasonló cikkeink:

Petíció a jövőnkért

Állattartás és klímaváltozás

Megindult a sarkvidéki metán kiáramlása?

Szakértők szerint rohamosan közeledik a "klímakatasztrófa"

Az Északi-sarkvidék olvadása fenyegetés az emberiségre nézve

Kiválthatja-e a metán az éghajlat végítéletét egy emberi élettartamon belül?

Légy Vega, Légy Zöld, Mentsd Meg a Bolygót!

További információ: http://www.suprememastertv.com/hu/