„Meg vagyok döbbenve, tényleg meg vagyok döbbenve”, mondja Katey Walter ökológus az Alaszkai Egyetemről, Fairbanksből. „Néhány hete Szibériában voltam, és épp most értem vissza a terepről Alaszkából. A permafrost (örökké fagyott talajréteg) az egész sarkvidéken gyorsan olvad, mindenhol tavak keletkeznek, és metán bugyog fel belőlük.”

 

 

Pár éve 2006-ban, egy Nature újságcikkben Walter arra figyelmeztetett, hogy a permafrost olvadásával Szibériában az emelkedő metánszintek felgyorsíthatják a globális felmelegedést. De még ő sem számított ilyen gyors változásra. „Szibériában a tavak ötször akkorák, mint amikor 2006-ban megmértem őket. Ez példa nélküli. Ez most egy globális esemény, és növekszik a tehetetlenség a több permafrost olvadás felé.”

 

Nincs jég nyáron

A Jeges-tenger drámai változásai az utóbbi két évben gyakran szerepeltek a hírekben. Minden nyáron hatalmas mértékben növekedett az elolvadt tengeri jég mennyisége, és vannak, akik most azt jósolják, hogy már akár 2030-ra egyáltalán nem lesz jég a Jeges-tengeren.

 

Az eltűnő jég következményeinek megvitatása általában vagy a hajózás és olajkitermelés új lehetőségeire koncentrál, vagy a jegesmedvék szorult helyzetére, akik vadászatukban a tengeri jégtől függenek. A nagyobb kép sokkal kisebb figyelmet kap: a melegebb sarkvidék az egész bolygót fogja megváltoztatni, és a lehetséges következmények némelyike egyszerűen katasztrofális.

 

Az óceáni áramlások megváltozása például felbomlaszthatja az ázsiai monszunt – táplálékuk megtermelésében közel kétmilliárd ember támaszkodik azokra az esőkre. Mintha ez nem lenne elég rossz, az is lehet, hogy az olvadó permafrostból kiszabaduló metán pozitív visszacsatolási köre elszabaduló felmelegedéshez vezet.

 

Elszabaduló felmelegedés

Fennáll a veszély, hogy ha túl sok metán szabadul ki, a világ melegedni fog, nem számít, milyen drasztikusan csökkentjük az üvegházgáz kibocsátásunkat. Friss tanulmányok azt sugallják, hogy a permafrost olvadásából származó kibocsátások sokkal nagyobbak lehetnek, mint azt korábban gondolták. És bár túl korai ezt biztosan állítani, egyesek azt gyanítják, hogy már ez a forgatókönyv kezd peregni: a metán szintje, miután az utóbbi évtizedben állandó volt, ismét elkezdett növekedni, a forrása pedig a sarkvidéki permafrost lehet.

 

Ami bizonyos, az az, hogy a sarkvidék gyorsabban melegszik, mint bármilyen más hely a Földön. Miközben az átlagos globális hőmérséklet kevesebb, mint 1^oC-kal emelkedett az elmúlt három évtized során, a Jeges-tenger nagy részén a melegedés 3^oC körül volt. Bizonyos helyeken, ahol a jég eltűnt, a hőmérséklet 5 ^oC-kal emelkedett.

 

Ez az erőteljes melegedés nem korlátozódik a Jeges-tengerre. Kiterjed délre, mélyen benyúlik Szibéria, Alaszka, Kanada, Grönland és Skandinávia földterületeire, hómezőire, jégtakaróira és a permafrostra. 2007-ben a sarkvidék észak-amerikai része több mint 2 ^oC-kal volt melegebb az 1951-1980 közötti átlagnál, Szibéria egyes részei pedig több mint 3 ^oC-kal. 2008-ban Szibéria nagy része 2 ^oC-kal volt melegebb az átlagnál ( lásd a térképet ).

 

Pozitív visszacsatolások

Ennek nagy része az eltűnt jégből adódó pozitív visszacsatolások eredménye ( lásd az ábrát ), mondja David Lawrence, a Boulder, Colorado székhelyű Országos Légkörkutató Központból. Modell kísérletei azt mutatják, hogy a tengeri jég gyors elvesztésének időszakai alatt a melegedés magától a jégtől 1500 km-re kiterjed a szárazföld belseje felé. Mint mondja, „Ha a következő pár év során a tengeri jég továbbra is gyorsan zsugorodik, a sarkvidéki szárazföld melegedése és a permafrost olvadása valószínű felgyorsul”.

 

A szélmintázatok változásai a melegedést még tovább fokozhatják. „Nyáron a tengeri jég elvesztése azt jelenti, hogy több hő nyelődik el az óceánban,ami a tél elején jut vissza a légkörbe, és megváltoztatja a szélmintázatokat. Ez a tengeri jég további eltűnésének kedvez”, mondja James Overland, a Seattle székhelyű Pacific Marine Environmental Laboratory óceánkutatója. „Ami potenciálisan komoly dolog, hogy most lehet, hogy van egy pozitív visszacsatolásunk a légköri szélmintázatok és a tengeri jég folytatódó eltűnése között.”

 

Overland szerint mellesleg lehet, hogy a változó szelek okolhatók Észak-Amerikában és Kínában a legutóbbi telek hideg és havas időjárásáért. Szibéria felett mindkét oldalon a meleg levegő szokatlan, az Északi-sark felé irányuló áramlatai léptek a déli irányú hideg levegő helyébe.

 

Globálissá válik

A sarkvidék gyors melegedése azt jelenti, hogy egy 3 ^oC-os globális melegedés, ami valószínű ebben a században, 10 ^oC-os melegedést jelenthet a messzi északon. A permafrost több száz méteres rétegeit fenyegeti majd kiolvadás. És ez az, ahol a dolgok globálissá válnak. A sarkvidék nem csak egy visszaverő tükör, ami összetörik. Úgyszintén tömeges tárolóhelye a szénnek és metánnak, ami a fagyott talajban van elzárva, és az óceán feneke alatt van jégstruktúrákban eltemetve.

 

Az északi félteke szárazföldjének egynegyede tartalmaz permafrostot, folyamatosan fagyott talajt, vizet és követ. Egyes helyeken a mély permafrost, ami a legutóbbi jégkorszak alatt képződött, amikor a tenger szintje sokkal alacsonyabb volt, mélyen benyúlik az óceán alá, a tengerfenék alatt. A permafrost már nagy területeken kezd olvadni, ami gyors erózióval, megvetemedett utakkal és vezetékekkel, összeomló épületekkel és „részeg” erdőkkel jár.

 

Bezárva

Az aggodalom igazi tárgya azonban az, hogy a permafrost régen elpusztult növények és állatok formájában szerves szenet tartalmaz. Ezek némelyike, mint a furcsa mammut, több tízezer éve van fagyott állapotban. Amikor a permafrost megolvad, valószínű, hogy ennek a szénnek nagy része a légkörbe jut.

 

Senki sem tudja biztosan, hogy mennyi szén van bezárva a permafrostban, de úgy tűnik, sokkal több, mint gondoltuk. A Floridai Egyetemről Edward Schuur vezetett tavaly egy nemzetközi vizsgálatot, ami megduplázta a permafrost széntartalmára vonatkozó korábbi becsléseket, nagyjából 1600 milliárd tonnára – ami durván egyharmada a világ talajaiban lévő összes szénnek, a légköri mennyiségnek pedig kétszerese.

 

Időzített bomba

Schuur becslése szerint ebből a szénből az olvadással 100 milliárd tonna szabadulhat ki ebben az évszázadban, a standard forgatókönyvek szerint. Ha az mind metán formájában kerül felszínre, annak akkora lenne a melegítő hatása, mint a jelenlegi szinten 270 évnyi szén-dioxid kibocsátásnak. „Ez egyfajta lassan ketyegő időzített bomba”, mondja.

 

Az egyik forró pont a 40 000 éves kelet-szibériai permaforst területe. Egyedül ez 500 milliárd tonna szenet tartalmaz, mondja Philippe Ciais, a Global Carbon Project, egy szénciklust vizsgáló kutatóhálózat társelnöke. Mint mondja, Kelet-Szibéria 2007 nyarán időnként 7^oC-kal volt melegebb a megszokottnál.

 

A magasabb hőmérséklet azt jelenti, hogy a talaj felső rétegének időszakos olvadása a szokásosnál mélyebbre lenyúlik, megolvasztva lent a permafrostot. A mikróbák ekkor lebonthatnak bármilyen, az olvadó rétegben lévő szerves anyagot, nemcsak felszabadítva a szenet, hanem hőt is termelve, ami még mélyebb olvadáshoz vezet. A lebomlás által termelt hő egy újabb pozitív visszacsatolás, ami az olvadást gyorsítani fogja, mondja Ciais.

 

Erős üvegházgáz

Ráadásul, ha a nyári olvadás mélysége felülmúlja a téli visszafagyás szintjét, akkor egy folyamatosan nem-fagyott talajréteg, úgynevezett talik keletkezik, amit közrefog alul a permafrost, felül pedig a télen megfagyó felszíni réteg. „Egy talik a hő gyorsabb felhalmozódását teszi lehetővé a talajban, gyorsítva a permafrost hosszútávú olvadását,” mondja Lawrence.

 

Az olvadó permafrostban lévő szén akár szén-dioxidként, akár metánként is a légkörbe juthat – ez utóbbinak egy molekulája sokkal erősebb üvegházgáz. Ha a szervesanyag az ezekre a területekre jellemző mocsaras talajok és tavak alacsony oxigénszintű környezetében bomlik le, akkor több metán keletkezik.

 

A kutatók Svédország északi részén több évtizede figyelik a Stordalen mocsarat. A permaforst ott gyorsan olvad, és ahogy a környék nedvesebbé válik, egyre több metánt bocsát ki a levegőbe, mondja Torben Christensen a svédországi Lund Egyetemről. Mint mondja, ez a jövő áll az északi félteke permafrostjának nagy része előtt.

 

Nyugtalanító kép

Nemcsak a létező mocsaras foltok jelentenek gondot. Mélyen fekvő területeken a jégben gazdag permafrost olvadásakor fellépő térfogatveszteség a talaj beomlásához, és az olvadékvízből termokarszt tavak kialakulásához vezet. Műholdas vizsgálatok azt mutatják, hogy ezeknek a tavaknak a száma és területe növekszik, és ahogy Walter és mások munkái mutatják, ezek a metán fő forrásai lehetnek.

 

A legújabb kutatásokat összerakva nyugtalanító képet kapunk. Mivel a létező modellek nem tartalmaznak olyan visszacsatoló hatásokat, mint a lebomlás által termlet hő, a permafrost sokkal gyorsabban elolvadhat, mint általában gondolták. „Ahelyett, hogy 500 év alatt tűnne el, a legmélyebb permafrost eltűnhet 100 év alatt”, mondja Ciais.

 

A permafrost nem az egyetlen metánforrás a sarkvidéken. A sekély tengeri üledékek gazdagok lehetnek metán-hidrátban, egyfajta jégben, amibe metán van bezárva. Különösen aggasztók a Jeges-tenger alatt feltételezett hatalmas metán-hidrát készletek. Mivel a víz itt nagyon hideg, ezért a metán-hidrát a világ többi részéhez képest itt előfordulhat a felszínhez közelebb. Ezek a sekély üledékek sokkal inkább vannak kitéve a felszíni vizek melegedésének.

 

Kitörések

Juergen Mienert a norvégiai Tromso Egyetemről elemezte a sarkvidék múltbeli metán-hidrát kitöréseit, és azt mondja, hogy a jelenlegi körülmények nyugtalanítóan hasonlítanak a múltbeliekhez, amikor a meleg vizek átjárták az üledékeket, kiváltva a hidrátok felszabadulását. Mint mondja, „a globális felmelegedés több kitöréssel, több kiszabadulással fog járni”.

 

Bár lehet, hogy 2007-ben a zsugorodó tengeri jég foglalta el a címsorokat, egyes kutatók azt mondják, hogy ami igazán megrémiszti őket, az a metánszint ezzel egyidejű megugrása. Míg a légköri metán szintje több mint duplájára emelkedett az ipari forradalom előtti korhoz képest, nagyjából az utóbbi tíz évben kevés volt a változás.

 

Aztán 2007-ben néhány millió tonna extra metán rejtélyes módon a légkörbe került. Világszerte a metán mérőműszerek részletes elemzése azt sejteti, hogy a legtöbb a messzi északról származott. Ciais azt mondja, úgy tűnik, a szibériai permafrost volt a legnagyobb forrása.

 

Megállíthatatlan

Ez még vita tárgya. Matt Rigby a Massachusetts Institute of Technology Globális Változások Tudományos Központjából elemezte a metán felfutását, és azt mondja, még nem tudjuk megmondani, hogy az olvadó permafrost kibocsátásai járultak-e hozzá leginkább az emelkedéshez. „De 2007 szokatlanul meleg volt Szibériában, és a kibocsátások növekedését várnánk, amikor a hőmérséklet emelkedik,” teszi hozzá.

 

Az emelkedés lehet csak háttérzaj – vagy a kezdete valami nagynak. „Amint ez a folyamat beindul, hamar megállíthatatlanná válhat,” mondja Ciais. Walter egyetért. Úgy becsüli, hogy jelenleg csak néhány tízmillió tonna metán bocsátódik ki. „De több tízmilliárd tonna vár potenciálisan kiszabadulásra,” és minél gyorsabb a melegedés, annál gyorsabb lesz a kibocsátás.

 

Kontrollálhatatlan

Az összes közül a legaggasztóbb az elszabaduló üvegházhatás kockázata. A messzi északon lévő szénnek megvan az a képessége, hogy a globális hőmérsékletet 10°C-kal, vagy többel megemelje. Ha a globális felmelegedés több üvegházgáz kiszabadulásához vezet, ez a kibocsátás még további melegedést fog okozni, és még több szén fog a légkörbe jutni. Végül a visszacsatolási folyamat még akkor is folytatódna, ha mi az üvegházgáz kibocsátásunkat nullára csökkentjük. Ezen a ponton a klímaváltozás kontrollálhatatlan lenne.

 

Van egy másik aggály a sarkvidéki olvadással kapcsolatban: a Jeges-tengerbe áramló növekvő mennyiségű édesvíz. A tengeri jég zsugorodó vastagsága és kiterjedése már óriási mennyiségű édesvízzel járult ehhez hozzá. Közben a folyók akár 10%-kal több vizet öntenek az óceánba, mint fél évszázaddal korábban. Ez részben a növekvő csapadék miatt van, ahogy a levegő melegedik – a melegebb levegő több nedvességet tud tárolni –, részben pedig a permafrost, jég és hó olvadásának eredménye. Még további jég jön a grönlandi jégtakaró olvadásából. Ahogy a sarkvidék tovább olvad, ezek az édesvíz áramlatok növekedni fognak.

 

Ez az összes édesvíz gyengítheti azt a pumpát, ami a termohalin cirkulációt, vagyis az óceáni szállító áramlatokat működteti. Ennek leghíresebb eleme a Golf-áramlat az Atlanti-óceán északi részén, de a szállítószalag végigmegy az összes óceánon. Kezdete az Atlanti-óceán legészakibb részén, Grönland partjainál van, ahol a szokatlanul sűrű víz az óceán fenekére süllyed. A víz részben attól lesz sűrű, hogy lehűl, részben pedig attól, hogy a tengeri jégképződés fokozza a sótartalmat. Ahogy a víz picit melegebbé, és az összes extra édesvíznek köszönhetően picit kevésbé sóssá válik, amiatt aggódnak, hogy a pumpa lelassulhat.

 

Csökkentek azok a félelmek, hogy a szállítószalag hamarosan teljesen le fog állni, a hőmérséklet csökkenését okozva Észak-Európában. A klímarendszer modelljei nem jósolják a leállást a jövő század során semmikor, mondja Stefan Rahmstorf óceánkutató, a németországi Klímahatás Kutatóintézettől Potsdamból.

 

Monszun figyelmeztetés

Azonban a szállítószalag lassulása is drámai változásokat okozhat. A klímamodellek azt sugallják, hogy az óceán szállítószalagjának változása világszerte meg fogja változtatni a csapadék eloszlásokat. A modelleket alátámasztják a klíma változásának vizsgálatai az óceáni szállítószalag múltbeli leállásai során.

 

Mint Buwen Dong, az angliai Reading Egyetem Walker Klíma Rendszerkutató Intézetétől megjegyzi, a legnagyobb következmény valószínű az ázsiai monszun felbomlása, és nagy valószínűséggel teljes összeomlása, súlyos szárazságot okozva Dél-Ázsiában. Mint mondja, „Ennek óriási társadalmi és gazdasági hatása lenne ezekre az országokra”.

 

Ezt elmondhatod újra. A legsűrűbben lakott kontinens nagy területein az ázsiai monszun a víz fő forrása. Becslések szerint 2 milliárdnyian – a bolygó lakóinak egyharmada – függnek tőle táplálékuk megtermesztésében. Vedd el a monszunt, és éhezni fognak. És mindez az Északi-sarkvidék melegedése miatt.

 

Megbecsülhetetlen

Senki sem lehet biztos abban, hogy mindez mennyire valószínű. Valóban, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) kutatói, akik a jelentését összeállították, még abban sem tudtak megegyezni, hogyan számszerűsítsék az ilyen események valószínűségét. Ennek eredményeként az „ijesztő forgatókönyveket” alig említi a legutóbbi jelentés.

 

Azonban a legutóbbi felfedezések azt sugallják, hogy nem engedhetjük meg magunknak e lehetőségek figyelmen kívül hagyását, különösen, hogy a globális éghajlatban minden mindennel összefügg. A sarkvidéki jég elvesztése egyre több metán kiszabadulásához vezethet a permafrostból és a metán-hidrátokból. Ez viszont az évszázad során egyre valószínűbbé teszi az óceán szállítószalagjának drámai mértékű csökkenését, ami az ázsiai monszun hirtelen változásaihoz vezethet.

 

Egy dolog biztos, ahogy a Jeges-tengeren nyáron a jég máris sokkal gyorsabban zsugorodik, mint ahogy azt az IPCC modelljei jósolták. Nem csak a jegesmedvéknek kellene aggódniuk a melegedő sarkvidék miatt. (Fred Pearce, New Scientist, 2009. március 25.)

 

Az eredeti angol cikk itt található: http://www.newscientist.com/article/mg20127011.500-arctic-meltdown-is-a-threat-to-humanity.html

 

További hasonló cikkeink:

A jégolvadás üteme sokkolja a felmelegedés szakértőit

Exkluzív: Az időzített metánbomba

Az Északi-sark személyes üvegháza fokozza a meleget

A legjobb beszéd, amit valaha hallottál

Állattartás és klímaváltozás

 

Légy Vega, Légy Zöld, Mentsd Meg a Bolygót!

További információ: http://www.suprememastertv.com/hu/