Klímaváltozás, Globális felmelegedés

Az óceán mélyéből felbugyogó hidrogén-szulfid okozhatta a Föld történetében 250 millió évvel ezelőtt a fajok legnagyobb kipusztulását.



Egy új modell leírja, hogyan szaporodhatott fel 250 millió évvel ezelőtt hirtelen a tengeri mikrobák által termelt hidrogén-szulfid gáz a légkörben, megmérgezve a szárazföldi állatokat. Ugyanez az esemény tönkretette a bolygót védő ózonpajzsot, és így sok szárazföldi és tengeri növényt ölt meg.

A kutatók régóta vitáznak annak az ökológiai katasztrófának az okáról, ami a Perm korszak végén a tengeri fajok 95, a szárazföldi fajok 70%-át kipusztította. A kutatók lehetséges okként javasoltak meteor becsapódásokat, globális felmelegedést hatalmas vulkáni kitörések miatt, és változást az óceán kémiájában.

A Geology májusi számában Lee Kump a Pennsylvania Állami Egyetemről és kollégái úgy érvelnek, hogy a Perm-végi eseményt mérsékelt kipusztulásból a hidrogén-szulfid gázt kieresztő óceán változtathatta tömegesre.

A légköri és óceáni viszonyok becsült értékeit használva a tudósok matematikailag modellezték a hidrogén-szulfid viselkedését a Föld múltjának alacsony oxigéntartalmú időszakai alatt, mint amilyen a Perm. Ahogy a légkör összetétele idővel változik, a mélytengerek régiói időszakosan elveszítik teljes oldott oxigénkészletüket, mondja Alexander Pavlov társszerző Boulderből, a Coloradói Egyetemről. Ez a körülmény lehetővé teszi, hogy elszaporodjanak az oxigén nélkül élő baktériumok, és hidrogén-szulfid gázt termeljenek.

Ez a szulfid általában veszélytelen szulfát sóvá alakul, amikor az oldott gáz oxigénnel találkozva felszaporodik egy chemocline nevű vízalatti határzónában. Ha azonban elég hidrogén-szulfid gyűlik össze egy oxigénmentes, vagy anoxiás zónában, a gáz hirtelen felemelkedhet, és belebugyoghat a légkörbe, mondja Kump.

Pavlov szerint, bár a légkör oxidáló gázai először ártalmatlanná tennék a mérgező gázt, a hidrogén-szulfid felemésztené az összes, az átalakítására rendelkezésre álló légköri gázt. Azután a hidrogén-szulfid koncentrációja csupán pár száz év alatt az egekbe szökne, mondja.

Továbbá a modell azt sugallja, hogy a gáz tönkreteszi a magasabb légkörben lévő ózon molekulákat. Az ózon akadályozza meg, hogy a Nap ultraibolya sugarai elérjék a Földet. Ennek a védelemnek az eltűnése kipusztíthatott olyan sérülékeny fajokat, főleg növényeket, amik túlélték a mérgező robbanást.

Paul Wingall az angliai Leedsi Egyetemről azt mondja, hogy a legtöbb korábbi elmélet, ami a permi kipusztulást az óceán vagy a légkör kémiájában beállt változásnak tulajdonítja, csak a széleskörű tengeri kipusztulást tudja könnyen megmagyarázni. Mint mondja, míg a széleskörű óceáni anoxia magyarázat lehet a tengeri kihalásra, az új elmélet „szép pusztulási mechanizmust ír le a szárazföldi életre nézve”.

Kump szerint a Perm alatt valószínű vulkáni eredetű globális felmelegedés játszott szerepet az óceáni anoxia létrehozásában. A melegebb vízban burjánzanak az oxigénfogyasztó mikroorganizmusok, és kevesebb oxigén oldódik.

Pavlov szerint a mai globális felmelegedés ellenére a víz áramlási mintázatai és a bőségben lévő légköri oxigén miatt az óceán bőséges utánpótlást kap ebből a gázból, ezért a hidrogén-szulfid ártalmas kiszabadulásai nem valószínűek. [A fordító megjegyzése: azóta több száz oxigénhiányos, nagy kiterjedésű, úgynevezett halott zónát találtak a világ óceánjainak számos pontján.]

Kump azt gyanítja, hogy még a permi kihalás alatt is korlátozottak voltak a hidrogén-szulfid bugyogások. A hidrogén-szulfid kiszabadulások okozta új kihalási mechanizmus lehetett az akadálya annak is, hogy az élet megtegye az evolúciós ugrást a szárazföldre a 0,8-1,8 milliárd évvel ezelőtti proterozoikus időszak alatt.

(Naila Moreira, Science News, 2005. május 28.)

Idézet

Sok mindent tehetnek az emberek, hogy csökkentsék a szénkibocsátásukat, de a villanykörtéd kicserélése, és sok egyéb dolog sokkal kevésbé hatékony, mint az étrended megváltoztatása, mert ha az állatoknál lejjebb eszel a táplálékláncon – amik sok üvegházgázt termelnek, és sok energia felhasználódik annak a húsnak az elõállítása során – akkor így valójában többet segíthetsz, mint szinte bármi más módon. Tehát az egyéni cselekvés terén talán ez a legjobb, amit tehetsz.

Dr. James Hansen, a NASA vezetõ kutatója

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok