Klímaváltozás, Globális felmelegedés

A világ éghajlata nemcsak tovább melegedik, hanem még gyorsabban is szaporodnak a hővisszatartó üvegházgázok, mint a múltban, mondják a kutatók. Valóban, mint egy telekonferencia során elhangzott, a globális hőmérséklet melegebb volt a XX. századi átlagnál, minden hónapban, több mint 25 éven át. „Az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a világ tovább melegedik”, mondta Thomas R. Karl, az Országos Éghajlati Adatközpont (NCDC) igazgatója, a 2010. évi, „A klíma állapota” jelentés közzétételekor.

 

„Tiszta és elvéthetetlen a jelzés a légkör tetejétől az óceánok mélyéig”, teszi hozzá Peter Thorne, az Észak-Karolinai Állami Egyetemről. A szén-dioxid 2,60 ppm-mel (részecske a millióból) növekedett a légkörben 2010-ben, ami több mint az átlagos észlelt növekedés 1980 és 2010 között, mondja Karl. A szén-dioxid az egyik fő, a légkörben növekedő üvegházgáz, amivel a kutatók az éghajlat melegedését magyarázzák.

 

Karl szerint a melegedő viszonyok összhangban vannak az olyan eseményekkel, mint a hőhullámok és rendkívüli csapadék. Azonban nehezebb közvetlen kapcsolatot találni a tornádók kialakulásával. Mint mondja, „Bármely egyedi időjárási eseményt számos tényező hajt, a helyi körülményektől a globális éghajlati mintázatokig és trendekig. A klímaváltozás egy ezek közül. Nagyon valószínű, hogy az éghajlat nagyfokú változásai, mint a megnövekedett nedvesség a légkörben és a melegedő hőmérséklet, hatással voltak – és továbbra is hatással lesznek – sok különféle rendkívüli eseményre, mint az erős csapadékhullás, áradás, hőhullámok és szárazságok.”

 

Az Amerikai Meteorológiai Társaság által kiadott jelentés 2010-t 2005-tel holtversenyben a feljegyzések szerinti legmelegebb évként említi, az Országos Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) és a NASA vizsgálatai alapján. Egy másik, Angliában elvégzett elemzés 2010-t a második legmelegebb évnek tartja. Deke Arndt, az NCDC Éghajlatfigyelő Osztályának vezetője megjegyezte, hogy 1985 eleje óta minden hónap melegebb volt, mint a XX. századi átlag arra a hónapra.

 

Még inkább hajlottak a rendkívüli időjárási eseményeket a klímaváltozásnak tulajdonítani egy másik, a Pew Klímaváltozási Központ által szervezett tájékoztató résztvevői. „A tudósok arra a friss következtetésre jutottak, hogy a klímaváltozás és a rendkívüli időjárás közti kapcsolat már nem annyira elméleti, hanem inkább megfigyelésen alapul”, mondta Fred Guterl, a Scientific American folyóirat főszerkesztője a telekonferencia során. „A klímaváltozás a rendkívüli időjárás kockázati tényezője ugyanúgy, ahogy a sós ételek fogyasztása a szívbetegségek kockázati tényezője”, mondja Jay Gulledge, a Pew Központ Tudomány és Hatások Programjának igazgatója. „Ez nem azt jelenti, hogy meg tudjuk jósolni a következő áradást Iowában, vagy a szárazságot Georgiában... hanem azt jelenti, hogy ezek valószínűbbek.”

 

Közben egy másik jelentés a Coloradói Egyetem CIRES intézetétől arról számol be, hogy a Föld középen vastagodik a grönlandi és antarktiszi jégtáblák jégvesztesége miatt. „Ha elképzeled, hogy a Föld olyan, mint egy futball labda, és lenyomod az Északi-sarknál, ki fog dudorodni az „egyenlítőjénél”, mondja Steve Nerem CIRES kutató, a tanulmány társszerzője. A NOAA tájékoztatója során Karl hozzátette, hogy a grönlandi jégtakaró tavaly nagyobb tömeget veszített, mint az utóbbi évtized bármelyik évében. A szárazföldi jégtakaró olvadása olyan helyeken, mint Grönland, Antarktisz, és más területek, fokozta a tengerszint emelkedése miatti aggodalmat.

 

„Az északi sarkvidék gyorsabban változik, mint a bolygó többi része. Erre régóta számítanak”, mondja Walt Meier, a Coloradói Egyetem Országos Hó és Jég Adatközpontjának (NSIDC) kutatója. Hozzáteszi, hogy az északi-sarki jég kiterjedése szeptemberben 30 év alatt a harmadik legkisebb volt, az idősebb, vastagabb tengeri jég eltűnik, rövidebb a hóborítottság időtartama, és olvad a permafroszt. Thorne szerint az a következtetés, hogy a Föld melegszik, nem egyféle adattípuson alapul.

 

A 2010-es jelentés első alkalommal ad tájékoztatást a tavak felszínéről és a permafroszt hőmérsékletéről, 41-re növelve az összes figyelembe vett éghajlati mutatók számát. A jelentéshez 45 ország 368 kutatója járult hozzá. A jelentés további érdekességei:

- A magashegyi gleccserek a 20. egymást követő évben zsugorodtak.

- Még a múlt év második felében észlelt mérsékelt, ill. erős La Nina mellett is, ami hűvösebb egyenlítői vizeket jelent a Csendes-óceánon, a 2010-es évben a tenger felszínének átlagos globális hőmérséklete a harmadik legmagasabb volt, és folytatódott a tengerszint emelkedése.

- Az óceánok az átlagosnál sósabbak voltak az erős párolgású helyeken, és az átlagosnál kevésbé sósak az erős csapadékhullású területeken, ami azt sugallja, hogy erősödik a légköri víz körforgása.

- 2010 elején az erős El Nino éghajlati mintázat júliusra hűvös La Ninára változott, ami szerte a világon hozzájárult néhány szokatlan időjárási mintázathoz, és eltérő módon hatott a különböző globális régiókra.

- A trópusi ciklon tevékenység a normális alatt volt a bolygó szinte minden óceáni medencéjében, különösen a Csendes-óceán nagy részén. Az Atlanti medence kivétel volt, az északi részén rekordhoz közeli hurrikán tevékenységgel.

- Erős esőzések rekord nedvességű tavaszt eredményeztek Ausztráliában (szeptembertől novemberig), véget vetve egy évtizednyi szárazságnak.

- Az Arktikus Oszcilláció az északi félgömb nagy részére hatással volt, emiatt a fagyos sarki levegő dél felé áramlott, a meleg levegő pedig északra...

 

(Randolph E. Schmid, AP)

Idézet

Lehet, hogy csak az első sortüzet láttuk abból, ami a pokolba tett visszafordíthatatlan utazásnak bizonyulhat a Földön.

John Atcheson a klímaváltozásról

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok