A kontrollálatlan globális felmelegedéstől az óceán lakói fuldokolnának. A halott zónák az óceán olyan alacsony oxigéntartalmú területei, ahol az élet magasabbrendű formái, mint a halak, rákok és kagylók, nem tudnak megélni.
A sekély parti vizekben ilyen zónákat okozhatnak a túlzott mezőgazdasági trágyázás hordalékai. Egy dán kutatócsoport most kimutatta, hogy a kontrollálatlan globális felmelegedés a világ óceánjaiban az alacsony oxigéntartalmú zónák drámai terjeszkedéséhez vezetne, 10-szeres, vagy még nagyobb mértékben.
Míg egyes parti halott zónák helyrejöhetnek a műtrágya használat ellenőrzésével, a globális felmelegedés okozta kiterjedt alacsony oxigéntartalmú területek évezredekre meg fognak maradni, hátrányosan hatva még a távoli jövő… óceáni ökoszisztémáira is.
Gary Shaffer szerint – aki a Koppenhágai Egyetem Niels Bohr Intézetének kutatója, és a Dániai Föld Rendszertudományi Központ (DCESS) kutatócsoportjának vezetője – „egy ilyen megnagyobbodás a hal- és kagylópusztulási események megnövekedett gyakoriságához és súlyosságához vezetne, például a kontinensek nyugati partjainál, mint pl. Oregonnál és Chilénél.”
Nagy kihalási események
Shaffer professzor más rangos kutatókkal – Steffen Olsen óceánkutatóval a Dán Meteorológiai Intézettől, és Jens Olaf Pepke Pedersen fizikussal az Országos űrkutatási Intézetből – olyan előrejelzéseket végzett az újonnan kifejlesztett DCESS Föld-Rendszer Modellel, amik 100000 évvel nyúlnak a jövőbe.
Hozzáteszi, „ha a globális felmelegedésre válaszul az óceán átforduló (termohalin) áramlása erősen lecsökken – mint ahogy az sok éghajlati modell szimulációban benne van –, akkor ezek az oxigén-minimum zónák még sokkal jobban kiterjednek, és behatolnak az óceánok mélyére.” Az óceán anoxiájához (oxigénmentességéhez) vezető rendkívüli oxigén kimerülési eseményeket tartják a legjobb magyarázatnak a Föld történetének nagy kihalási eseményeire, köztük a legnagyobb ilyen eseményre 250 millió évvel ezelőtt, a Perm időszak végén.
Változások sorozata
Továbbá, ahogy az oxigénhiányos zónák terjednek, a denitrifikáció folyamata révén fontos tápanyagok tűnnek el az óceánból. Ez viszont az óceán felszíni megvilágított rétegeiben a biológiai termelődést azon planktonfajok irányába tolná el, amik képesek megkötni a szabad oldott nitrogént. Ez azután nagy és megjósolhatatlan változásokhoz vezetne az óceáni ökoszisztémák struktúrájában és termelékenységében, azokon az egyéb nagy, megjósolhatatlan változásokon felül, amik az óceán savasodása miatt várhatók, a fosszilis üzemanyagok égetése által keltett magas légköri szén-dioxid koncentráció másik nagy óceáni következményeként. Shaffer professzor arra figyelmeztet, hogy ezek eredményeként „az óceán… jövője bizonytalanabb lenne.”…
(ScienceDaily, 2009. január 26.)
