A globális felmelegedéshez az ember fõleg három üvegházgáz, a szén-dioxid (CO₂), metán (CH₄), és dinitrogén-oxid (N₂O) légkörbe juttatásával járul hozzá.

Az üvegházhatáshoz a vízgõz járul hozzá legnagyobb mértékben (36-66% között), kisebb mértékben az ózon, ezek szintje viszont az emberi tevékenység hatására nem változik. 

Az ember a globális felmelegedéshez fõleg az alábbi gázok légkörbe juttatásával járul hozzá: 

Szén-dioxid (CO₂): Az üvegházgázok közül jelenleg a legnagyobb figyelmet kapja. Koncentrációja a légkörben az ipari forradalom kezdete óta folyamatosan nõ, az 1750-es 280 ppm-rõl a 2007-es 383 ppm-re (1 ppm: 1 részecske 1 millió közt, milliomod rész). Ebbõl 50 ppm volt a növekedés az utóbbi 33 évben. Az üvegházgázok közül legnagyobb koncentrációban van jelen a légkörben, és ott a leghosszabb az élettartama (50-200 év), viszont a többihez képest egységnyi koncentrációjának sokkal gyengébb az üvegház hatása. 

Metán (CH₄): Az 1750-es szinthez képest koncentrációja több mint duplájára nõtt, 2006-as szintje 1782 ppb (1 ppb: 1 részecske 1 milliárd között), az ipari forradalom elõtti 715 ppb-hez képest. Lényegesen rövidebb ideig tartózkodik a légkörben, féléletideje 7 év. A szén-dioxidhoz képest viszont sokkal erõsebb üvegház hatása van, 25-ször olyan erõs 100 évre átlagolva, és 72-szer olyan erõs 20 évre átlagolva. Hatalmas mennyiség van belõle metán-hidrát formában a szibériai mocsarakban, és az óceánok alján. 

Dinitrogén-oxid (N₂O): 2006-ös koncentrációja 320 ppb, ez 50 ppb növekedést jelent az 1750-es 270 ppb szinthez képest. Tehát koncentrációja a szén-dioxidhoz képest alacsony, viszont egységnyi koncentrációja 296-szor erõsebb hatású, mint a szén-dioxid, és szintén hosszú ideig stabil a légkörben. 

Kisebb mértékben egyéb, ember által a légkörbe juttatott gázok is hozzájárulnak a globális felmelegedéshez, például halogénezett szénhidrogének (CFC).