Egyre jobban felforrósodik a bolygónk. És ez már nem is nagyon lesz jobb. Amit finoman csak globális felmelegedésnek hívunk, az a dinoszauruszok kihalásához hasonló, tömeges kihalási eseményhez vezetett. Ez épp zajlik körülöttünk. És egyre valószínűbb, hogy az emberiség sem fogja túlélni ezt a kataklizmát.

2016-ban egy fokvárosi tudományos konferencia résztvevői azt javasolták, hogy hivatalosan is zárjuk le a holocénnek (vagy jelenkornak) nevezett földtörténeti kort, és az 1950-es évektől kezdődő korszakot nevezzük antropocénnek. Antropo-, azaz emberi. A tudósok ezzel fel akarták hívni a figyelmet, hogy ebben a korban már messze az emberiség gyakorolja a bolygóra a legnagyobb hatást, nagyon sokan vagyunk, rengeteg állatot tartunk, rengeteg földet vonunk művelés alá, szemetelünk, betonozunk, és minden szénhidrogént elégetünk, amire csak rábukkanunk.

Az antropocén annak beismerése is, hogy mi vagyunk a bolygó urai, és minden, ami a Földdel történik, a mi felelősségünk. Ami elromlik, azt mi rontjuk el, és a mi feladatunk helyrehozni is.

De mi nem nőttünk fel ehhez a felelősséghez, rosszul sáfárkodtunk a ránk bízott kincsekkel, és már egyáltalán nem biztos, hogy megmenekülhetünk a közelgő kihalás elől.

Fotó: Wellcome Library, London

Idén nyáron brutális hőhullám sújtotta Európát és Japánt, világszerte több száz ember halt meg a szokatlan hőség miatt. Görögországban, Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban, Franciaországban, Svédországban és az Egyesült Államokban hatalmas erdőtüzek pusztítanak, amik többségét ugyan valószínűleg emberi mulasztás vagy szándékos gyújtogatás okozta, gyors terjedésük és pusztító erejük viszont annak köszönhető, hogy az európai és észak-amerikai erdők fái egyre kevésbé viselik el az iszonyatos forróságot.

Az emberek többsége csak legyint, mikor arról olvas, hogy az egyre növekvő nyári forróság, a sorozatos hőhullámok és az egyre pusztítóbb viharok a globális felmelegedés következményei. Annyit cikkezett már minden újság a globális felmelegedésről, hogy senki sem érzi igazán, hogy dolga vagy felelőssége lenne ezzel kapcsolatban.

A globális felmelegedés elvont, és egyre elcsépeltebbé váló fogalom, nem csoda, hogy a folyamatosan ránk záporozó, szenzációsabbnál szenzációsabb bulvárhírek világában szinte senkit nem érdekel. A 2018-as nyár és az utóbbi hónapokban publikált klímakutatások szerint azonban amit eddig – talán saját magunk megnyugtatására is – finoman csak globális felmelegedésnek hívtunk, nyugodtan nevezhetjük az általunk ismert világ végének is. Ha nem változtatjuk meg az életmódunkat gyökeresen és azonnal, akkor ki fog halni az emberiség.

Erdőtűz füstje Kaliforniában
Fotó: MARIO TAMA/AFP

Az elmúlt három év a feljegyzéseinkben szereplő három legmelegebb év volt, és szinte biztos, hogy 2018 még ezeknél is melegebb lesz. A világ vezető politikusai is tudják, hogy nagy a baj, épp ezért fogadták el a párizsi klímaegyezményt, ami limitálja az üvegházgázok kibocsátását, és előírja, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodás előtti szinthez képest 2 Celsius fok alatt kellene tartanunk. Ez azonban veszettül kevés.

A világ két legnagyobb széndioxid-kibocsátójának szinte egyáltalán nem kell törnie magát: Kína nemhogy nem vállalt azonnali kötelezettséget a kibocsátás csökkentésére, de 2018-ban még növekedett is az ország széndioxid-kibocsátása, Donald Trump pedig arra hivatkozva, hogy az egyezmény jobban kötné az Egyesült Államokat, mint Kínát (ami egyébként igaz), az USA nevében épp kihátrál a megállapodásból. Az egyezmény ráadásul nem ró érdemi büntetést sem azokra az országokra, amelyek megsértik a rendelkezéseit.

Egy új kutatás szerint azonban még ez is teljesen mindegy, ugyanis az egyezményben lefektetett 2 fokos limit alatti hőmérséklet-növekedésnek is végzetes következményei lehetnek. Az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia szaklapjában megjelenő tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a felmelegedés kiváltó oka ugyan az emberi széndioxid-kibocsátás, de a természet nagy rendszerei reagálnak erre, és már egy kisebb hőmérséklet-növekedést is helyrehozhatatlan mértékűvé többszörözhetnek az egymásra reagáló természeti elemek.

Kínai szénerőmű
Fotó: Zhou changguo/Imaginechina

Az egyik ilyen elem a sarkok közelében lévő, állandóan fagyott altalaj. A legtöbb klímamodell nem számol azzal, hogy ha az északi félteke szárazföldjének nagyjából negyedét kitevő, állandóan fagyott talaj nagy része felenged, akkor kiszabadul a fagyott talajban lévő metán és a többi széngáz, ami tovább gyorsítja majd a felmelegedést.

Hasonló, de sokkal szerteágazóbb hatásai vannak az erdőirtásnak. Ha egy fa elpusztul, nem köt meg több szén-dioxidot, így több üvegházgáz marad a légtérben. A helyzet tovább súlyosbodik, ha az elpusztult fa erdőtűzben ég el vagy elégetjük a kályhában, ekkor ugyanis a fában megkötött szén-dioxid újra kiszabadul. Elterjedt tévhit, hogy fával fűteni üvegházgáz-kibocsátás szempontjából semleges, ugyanis a fa természetes lebomlásával is visszajut a szén-dioxid a légkörbe ez azonban – ahogy Peter Wohlleben német erdész is leírja remek, The Hidden Life of Trees (magyarul is) című könyvében – nem igaz. Nemcsak azért, mert egy élettelen fatörzs évtizedek alatt bomlik le, de azért is, mert a fatörzs nem bomlik le teljesen, a megmaradt darabjaival rengeteg megkötött szén a talajba kerül, amiből aztán évmilliók alatt, ha békén hagyjuk, szénhidrogének is keletkezhetnek.

Öreg erdő Brüsszel közelében
Fotó: Wikipédia

És a helyzet egyszerű: minél több szén-dioxidot kötünk meg és hagyunk úgy, annál kevesebb lesz a légkörben. A légkörben lévő szén-dioxid (más üvegházgázok mellett) az, amik a Nap földfelszínt melegítő elektromágneses sugárzását átengedi, de azt gátolja, hogy a Föld hőt adjon le az űr felé. Emiatt magas a Föld felszíni és légköri hőmérséklete, ami egy bizonyos határig jó a bolygó lakóinak, ezt a határt azonban épp kezdjük átlépni.

Az erdők eltűnése még egy fontos éghajlati következménnyel jár: egyre szárazabbak lesznek a kontinensek belső részei. Ahhoz, hogy nagy mennyiségű csapadék jusson a kontinensek belső részeibe a partvidékekről, erdőkre van szükség. A kutatók által biotikus pumpának nevezett jelenség lényege, hogy az erdők vízleadása és a pára kicsapódása úgy viszi be a csapadékot a kontinensek belsejébe, hogy annak mennyisége alig csökken. Ezzel magyarázható, hogy az Amazonas őserdeiben még mélyen a szárazföld fölött is szinte az óceánpartiakkal megegyező hevességűek és gyakoriságúak a záporok.

A közvetítő hatás érvényesüléséhez azonban folyamatos erdőségekre van szükség, egy-egy erdőmentes terület is megszakíthatja a láncot. Ez már a dél-amerikai őserdőkben is látszik, a kontinens belsejétől akár több ezer kilométerre, a sűrűbben lakott partszakaszokon történő erdőirtás is nagyban csökkentette a kontinens belsejébe érkező csapadék mennyiségét. Ebből pedig az is következik, hogy egy-egy erdő megsemmisülése nagyon messze lévő, látszólag érintetlen erdőségeket is kipusztíthat.

A globális felmelegedés hatásait szintén erősíti a sarki jégtakarók olvadása. Ennek nagyon egyszerű oka van: a jég és a hó világosabb, mint a tengervíz, így jobban vissza is veri a Nap sugarait. Ha sugarak a jég és a hó helyett tengervízre érkeznek, az több hőt nyel el, így még jobban melegíti a Földet. Melegíti persze a körülötte lévő, még megmaradt jeget is, ami aztán elolvad, hogy a tengervíz még nagyobb felületen még több hőt nyeljen el, hogy aztán még melegebb legyen, és így tovább. Nem véletlen, hogy a sarkvidékek sokkal gyorsabban melegednek, mint a Föld többi része.

Fotó: OLIVIER MORIN/AFP

Az Északi-sarkvidéket borító jégtakaró helyzete egészen súlyos, itt az emberiség lényegében már elvesztette a csatát. 1980 és 2016 között a északi-sarki nyári jégtakaró területe a felére zsugorodott, a jég volumene pedig a negyedére. Ezekkel a trendekkel számolva (és nem látszik semmi, ami ezeket a trendeket megfordítaná) a Jeges-tenger 2040-re teljesen jégmentessé válik.

Ha a földi édesvízkészlet 10 százalékát tartalmazó grönlandi jég is megolvad, akkor a most a század végére előrejelzett 74 centiméternél sokkal jobban megemelkedik a tengerek vízszintje, több száz város kerül teljesen víz alá, az óceánok felhígulásával pedig megváltoznak a tengeráramlatok, ezzel pedig megváltozik az időjárás is. A sarkvidékek gyors melegedésével lelassulnak az uralkodó szelek (ahogyan az utóbbi 30 évben is 5 és 15 százalék között vesztettek az erejükből), ezzel pedig megváltoznak az időjárásunkat befolyásoló légköri futóáramlatok is, emiatt pedig további hőhullámokra és meglepetésszerűen, szokatlan helyeken lecsapó szokatlan időjárási tényezőkre kell felkészülnünk. Az Északi-sarkvidék sorsa ráadásul a legtöbb kutató szerint már megpecsételődött, és ezeket a folyamatokat nem fogjuk tudni visszafordítani, inkább meg kell tanulnunk együtt élni velük.

A melegedő óceánok legyilkolják a korallokat is. Magyarként ez nem tűnik olyan nagy dolognak, hiszen a legközelebbi tenger is tök messze van, a Nagy-korallzátony pedig, ami a legjobban szenved, Ausztrália mellett. Pedig a magyar tüdőkbe kerülő oxigén jelentős része is tengeri élőlényeknek, köztük koralloknak köszönhető. A légkörben lévő oxigén nagyobb része az óceánokból és tengerekből érkezik, az itteni élőlények negyede pedig korallzátonyokba tömörül. Ezek sorvadnak most el, visszafordíthatatlannak tűnő pusztulásuk miatt pedig eltűnik az oxigéntermelésben megkerülhetetlen szerepet játszó fitoplanktonok jelentős része.

És bár sok ember még tudja jégkockákkal, ventilátorokkal és légkondival hűteni magát, elég csak körbenéznünk, hogy lássuk:

az élővilág szenved.

Erdőtűz elől menekülő szarvas Kaliforniában
Fotó: NOAH BERGER/AFP

Tömegesen és folyamatosan halnak ki állat- és növényfajok, a dinoszauruszok eltűnése óta nem volt olyan tömeges kihalási esemény, mint amilyen épp most zajlik.

A változó éghajlat pedig nemcsak az embereket viseli meg, több kutatás szerint a növényvédő szerek mellett a felmelegedés felelős a világszerte jelentkező tömeges méhpusztulásokért is, és ha nem lenne elég baj, hogy az éghajlatváltozás miatt eleve csökkennek a növényeink terméshozamai, a méhek számának komoly csökkenése vagy esetleges eltűnésük globális éhínséget idézne elő, hiszen eltűnnének az általuk beporzott növények is. De ha maradnak is a méhek, az már most valószínű, hogy a terméshozamok csökkenésével drágulni fog az élelmiszer.

Pesszimista klímakutatók szerint már elkéstünk azzal, hogy bármit tegyünk az emberi faj közelgő kihalásának elkerüléséért, az optimisták szerint még van remény, de csak akkor ha az elkövetkező években hajlandóak vagyunk radikálisan átalakítani az életünket. Johan Rockström, a svéd Stockholm Resilience Centre nevű egyetemi klímakutató központ vezetője szerint 3 területen kell azonnal változtatnunk:

1. Ki kell vezetni az energiaszektorból a szenet és a szénhidrogéneket.
2. Azonnal meg kell állítani az erdőirtást, sőt növelni kell az erdőterületeket.
3. Új technológiákat kell kidolgoznunk szén-dioxid megkötésére és a felmelegedés lassítására.

Ezek közül az elsőben valóban történt némi előrelépés, ugyanis a szél- és a napenergia több országban is olcsóbb most, mint a fosszilis energiahordozók.

Szmog Peking fölött
Fotó: Jiang jianhua/Imaginechina

A másodikat viszont már nehezebb teljesíteni, és messzebbre is vezet a követelmény. Nemcsak azért, mert a fa rengeteg iparág számára jelent alapanyagot, de azért is, mert a bolygón folyamatosan egyre több területet vonnak művelés alá. Évente majd egy görögországnyi erdőterület tűnik el, ráadásul nagyon sok erdőből nem is azért lesz termőföld, hogy emberi fogyasztásra szánt növények nőjenek rajta.

A világ termőterületeinek 45 százalékán ugyanis nem emberi fogyasztásra szánt élelmiszert termelünk: 36 százaléknyin állati takarmányt, 9 százalékon pedig üzemanyagot állítunk elő. Nagyon sok erdőből pedig legelő lesz, és a FAO szerint a legelőkkel együtt a mezőgazdaság által használt földterület 80 százaléka hús- és tejállatokat etet, és csak 20 százalék közvetlenül embereket.

Tekintve, hogy a mezőgazdaság és ezen belül elsősorban az állattartás a teljes üvegházgáz-kibocsátás 24 százalékáért felelős, azaz kb. annyiért, mint a teljes energiaszektor (igen, valóban), az erdők megőrzése érdekében

okos döntés lenne az állati eredetű élelmiszerek fogyasztásának visszafogása.

Hiszen ha kevesebb lenne az állat, nem kellene nekik annyi takarmány és legelő, a takarmánynövények termesztésére használt földterületek jelentős részén pedig lehetne emberi táplálékot is termelni, még úgy is, hogy lépést tartunk a népességnövekedéssel. Az erre alkalmas legelőkön pedig hagyhatnánk, hogy újra teret hódítson az erdő.

Fotó: SCOTT OLSON/AFP

A harmadik területen, azaz az új technológiák kidolgozásában szintén vannak ígéretes próbálkozások, egy kanadai cég például a légkörben lévő szén-dioxidból állít elő üzemanyagot, aminek elégetése így nem növeli a légkör szén-dioxid-tartalmát, de ez a technológia nagyon drága. Vannak olyanok is, akik mesterségesen hoznának létre felhőket az Északi-sarkvidék fölött, hogy így lassítsák a jég olvadását. Ahogy egyre elkeseredettebbé válunk, úgy tűnnek egyre jobb ötletnek az ilyen radikális megoldások is.

De ezeken kívül is vannak területek, ahol léphetünk a fenntarthatóság irányába. Az egyik ilyen lépés lehet az is, hogy a fejlett világban szinte mindenhol csökken a gyerekvállalási kedv, de a globális népességnövekedés megállításához az kellene, hogy ugyanez Afrikára és Ázsiára is igaz legyen.

Szintén fontos lenne a műanyagok használatának visszaszorítása, és ezen a téren is több nagy ország (sőt még terrorszervezetek is) tett már fontos lépéseket, de magában ez sem elég, a globális problémára ugyanis globális választ kellene adnunk.

Több társadalomtudós szerint azonban nem történhet semmilyen előrelépés, mert még ha pontosan látjuk is a problémát, a politikusok képtelenek lesznek szembeszállni az energetikai, vegyipari vagy az állattartói lobbival. Az emberek pedig sokkal jobban szeretnek kényelmesen élni és finomakat enni, mint azzal foglalkozni, hogy mi lesz a Földdel 10 vagy 20 év múlva. De ha esetleg mégis lépésre szánja el magát az emberiség és annak vezetői, a drasztikus fenntarthatósági váltás a mai fogyasztói kapitalizmus végét fogja jelenteni, és ez sem tűnik fájdalom- és lemondásmentesnek.

Forrás:

• Sarkadi Zsolt, 444.hu, 2018. augusztus 8.