Klímaváltozás, Globális felmelegedés

Az Északi-sarkvidék a félteke 16 millió éve folyamatosan működő hűtőgépe - sikerül-e elrontanunk?

 

Amint arra neves kutatók figyelmeztetnek, a hatalmas Jeges-tenger jege, ami az Északi-sark felett terjeszkedik, egy vagy két évtizeden belül eltűnhet nyáron.

 

A Kanadai Parti őrség legerősebb jégtörője, a Louis S. St Laurent júliusban, az idei olvadási időszak elején magával vitte a „Herald” és az „ABC Four Corners” csoportját a kutatók Északi-sarkkörre tartó csoportjával együtt, hogy a rendkívüli változásokat saját szemükkel vizsgálják.

 

Csak néhány évvel ezelőtt a klímamodellezők azt jósolták, hogy a tengeri jég nyáron nem fog eltűnni legalább a század végéig. „Aztán 2070-t mondtak, aztán 2050-t mondtak, aztán pedig 2030-t mondtak”, mondta Robie Macdonald, vezető kanadai óceánkutató a Louis fedélzetén. „Nemcsak látom a változást, de olyan, mintha a kapufákat felém hoznák, és ez egy elképesztő dolog.”

 

A Louis fedélzetén 60 ország tudósai vannak azokból az ezrekből, akik a Nemzetközi Sarki Év keretén belül azon dolgoznak, hogy felkeltsék a figyelmet az északi és déli sarkköri gyors változásokra. A jégtörő útja során vastag jégen vitt át minket a híres Északnyugati-átjáró bejáratánál, ahol a századok alatt sok tengerész vesztette életét, köztük Sir John Franklin, Tasmánia volt kormányzója.

 

Az Északnyugati-átjáró emberemlékezet óta tavaly először gyakorlatilag jégmentessé vált, amikor az Északi-sarki jég a műholdas megfigyelések kezdete óta a legalacsonyabb szintre zsugorodott.

 

Májusban Dirk Kempthorne, az USA belügyminisztere bejelentette, hogy az északi-sarki drámai jégfogyás hatására a jegesmedvét felveszik a veszélyeztetett fajok listájára, mert populációjuk néhány évtizeden belül összeomolhat.

 

Az USA Országos Hó és Jég Adatközpontjának legújabb adatai szerint nem valószínű, hogy a tavalyi rekord alacsony szint után valóra válnak a remények a tengeri jég erőteljes visszatérésére. Bár nem számítanak arra, hogy az idei olvadás túlszárnyalja a tavalyi rekordot, a jég máris lényegesen az átlag alatt van, ahogy az olvadási időszak eléri a csúcsot.

 

„Jégmentes Északi-sarkot láthatunk 2030-ra – néhányunk életén belül”, mondta Mark Serreze geológus a Hó és Jég Adatközpontból. „Vannak olyan kutatók, akik azt gondolják, hogy még ez is optimista lehet.”

 

A tengeri jég eltűnése nyáron az emberi történelemben még soha nem fordult elő, mondta Don Perovich, a US Army Hideg Régiók Kutató és Tervező Laboratóriumának geofizikusa. „Ameddig a történelmi adatokat láthatjuk, nyáron volt jég az Északi-sarkkörön, legalább 16 millió éven át.”

 

„Van egy csoport, akiknek nagyon erős érveik vannak arra, hogy 2012-ben vagy 2013-ban jégmentes Északi-sarki nyarunk lesz – ilyen hamar. Elképesztő, hogy mi történt”, mondta Dr Ted Scambos gleccserkutató a Hó és Jég Adatközpontból.

 

A tavalyi olvadást a globális felmelegedés által okozott természetes időjárási mintázatok és emelkedő hőmérsékletek „tökéletes vihara” váltotta ki. A sarkvidék a bolygó többi részéhez képest kétszer olyan gyorsan melegszik, és a tengeri jeget sok kutató nagyon fontosnak tartja a globális klímaváltozás sebességének megfigyelésében. Minél jobban elolvad a ragyogó fehér tengeri jég, a sötét Jeges-tenger annál több napfényt szív magába, ami viszont további tengeri jeget olvaszt meg, visszacsatolva a globális felmelegedésbe.


A tengeri jég eltűnésének súlyos következményei lehetnek a Föld éghajlatára és időjárási mintázataira, mondják a kutatók, elmagyarázva, hogy ez olyan lenne, mintha nyitva hagynánk a hűtőszekrény ajtaját a bolygó felett.


„A sarkkörre úgy tekinthetünk, mint az északi félgömb klímarendszerének hűtőgépére”, mondta Dr Serreze. „Amit a tengeri jég eltávolításával csinálunk, az gyökeresen megváltoztatja a hűtőgép működését. Nagyon erősen lerontjuk a hatékonyságát. De minden mindennel összefügg, ezért ami ott fent történik, az végül hat arra, hogy mi történik a bolygó többi részén.”


A kutatók gyorsan dolgoznak, hogy megértsék, a nyári tengeri jég vesztesége mennyire változtathatja meg az időjárási mintázatokat, attól tartva, hogy egyes területeken rendkívüli viharokat és esőzéseket fog okozni, míg máshol tartós szárazságot.


„A sarkkör tényleg visszacsatolhat a globális klímarendszerbe”, mondta Dr Macdonald, aki az ENSZ legmagasabb szintű tudományos testületének, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek dolgozott. „Tudod, mi történik, amikor visszacsatolásokat kapsz – meglepetéseket kapsz, és mi nem szeretjük a meglepetéseket.”


A Louis jégszakértője, Erin Clark elmagyarázta, hogy idén júliusban az Északnyugati-átjáró bejáratánál a jég nagy része „első-éves jég”, csak tavaly óta fagyott meg, ami hajlamos az olvadásra. Az idei olvadás mértéke nem lesz ismert szeptemberig, és a kutatók aggódnak, hogy az olvadási időszakból hátralévő hat héttel ez a vékony, első-éves jég hajlamos lehet a gyors fogyásra. „Versenyfutás alakult ki a hanyatló napfény és a gyengülő jég között”, magyarázza a Hó és Jég Adatközpont július végi jelentése. A sarkvidék egyes részein a hidegebb tél, és a késő júliusi hűvösebb hőmérsékletek ellenére a központ szerint a tengeri jég mérete szeptemberre a feljegyzések szerinti második vagy harmadik legkisebb szint közelére fog lecsökkenni.


A kutatók próbálják megérteni, hogy az olvadásnak mekkora része tulajdonítható az északi-sarki klímarendszer rendkívüli változékonyságának, és mekkora az ember-okozta globális felmelegedésnek. Az Arktikus Oszcilláció éghajlati mintázata - ami nagy szerepet játszik az északi félgömb időjárási mintázataiban – az utóbbi évtizedekben „pozitív” módban van, és magasabb hőmérsékleteket hoz a sarkvidékre.


Dr Igor Polyakov, az Alaszka, Fairbanks székhelyű Nemzetközi Északi-sarki Kutatóközpont óceánkutatója szerint mind a természetes változékonyság, mind a globális felmelegedés igen fontosak a jégolvadás megértésében. „E két erő kombinációja vezetett ahhoz, amit látunk, és egyik erőt sem kellene figyelmen kívül hagynunk”, mondta.


A kutatók között összhang van abban, hogy míg a sarkvidék természetes változékonysága fontos eleme az ottani klímaváltozásnak, a klímamodellek nem tudják megmagyarázni a tengeri jég gyors eltűnését az ember-okozta globális felmelegedés figyelembevétele nélkül. Ez olyan emberi tevékenységeket jelent, mint a fosszilis üzemanyagok égetése és a földek letarolása, amik üvegházgázokat juttatnak a légkörbe.


„Rengeteg modellt lefuttattak, ami ezt vizsgálta, és alapvetően a jég megfigyelt eltűnését nem tudják reprodukálni a természetes változékonysággal”, mondta Dr Perovich. „Hozzá kell adnod egy szén-dioxid felmelegedési komponenst.”


Amint a tengeri jég nem tud helyre állni, vannak olyan aggályok, hogy ez az egyik „fordulóponttá” fog válni, ami a bolygót gyorsabb klímaváltozás felé tolja. Sok tudományos cikk olyan aggályokat vet fel, hogy a globális felmelegedés, különösen a sarkvidéken, elkezdi megolvasztani a sarki területek hatalmas permafrost vidékeit, főle Szibériában és Alaszkában.


Ha ez bekövetkezik, az infrastruktúra, köztük utak, vasutak, hidak és vezetékek elkezdhetnek beomlani. Ami a tudósok szerint még fontosabb, a permafrostba bezárt szén-dioxid és metán nagy mennyiségben kiszabadulhat a légkörbe, létrehozva egy másik visszacsatolást, ami fokozni fogja a globális felmelegedést.


A sarkvidék a változás őre, magyarázta Dr Macdonald a Louis fedélzetén, és mindenkit arra buzdított, hogy figyeljen oda: „Törődnünk kellene vele abban az értelemben, hogy ami itt történik, az eljut hozzánk, és néha, egy figyelmeztetés hasznos dolog, hogy mozgósítsa az embereket. Ha a jegesmedve az a jelkép, amire az emberek azt mondják, hogy talán tennünk kell valamit, az egy jó dolog.”


(Marian Wilkinson, The Sydney Morning Herald, 2008. augusztus 4.)

Idézet

Minden csapás, ami megtörtént szerte a világon, az persze összefügg az emberi kegyetlenséggel a lakótársak iránt.

Ching Hai Legfelsőbb Mester az állatokkal szembeni kegyetlenség hatásáról

Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok