A világ egyik vezető klímatudósa személyes, írásos újévi kéréssel fordult Barack és Michelle Obamához, figyelmeztetve az „összefüggés alapvető hiányára” a hivatalos klímaváltozási politika és a probléma nagysága között.
Kevesebb mint három héttel Obama beiktatása előtt James Hansen professzor, a NASA Goddard űrkutatási Intézetének vezetője a Fehér Ház tudományos tanácsadójának nemrég kinevezett John Holdren professzort arra kérte, hogy a levelet közvetlenül továbbítsa a megválasztott elnöknek.
Ebben dicséri Obama kampányszólamait a „veszélyben lévő bolygóról”, de mint mondja, létfontosságú lesz, hogyan cselekszik hivatalában az új elnök. Mint a feladatra alkalmatlant, Hansen jól helyben hagyja a célok felállítására jelenleg használt nemzetközi megközelítést a „cap and trade” (plafon és kereskedelem) sémák által. „Ez a megközelítés nem hatékony, és nem áll arányban a klíma fenyegetésével. Elpocsékolhat egy további évtizedet, katasztrofális következményeket rögzítve bolygónk, és az emberiség számára”, áll a Hansen és felesége, Anniek által írt levélben.
A levelet nem szívesen fogják olvasni annak a 10 USA államnak a hivatalnokai, akiknek a cap and trade mechanizmusa – a Regionális Üvegházgáz Kezdeményezés – tegnap indult. A séma az első kötelező, piaci alapon álló üvegházgáz csökkentési program az USA-ban.
Hansen a klíma probléma három irányból történő megközelítésének híve. Először, azoknak a széntüzelésű erőműveknek a kivonását akarja – amiket ő a „halál gyárainak” nevez –, amik nem alkalmaznak széncsapdát. „Reálisan senki sem számít arra, hogy a könnyen elérhető nagy olaj- és gázkészletek a föld alatt fognak maradni. A plafonok nem fognak ezzel járni – a plafonok csak lassítják az olaj és gáz felhasználásának sebességét. Az egyetlen megoldás a kőszén forrás felszámolása”, írják Hansenék.
Másodszor, „szénadót és 100% osztalékot” javasol. Ez egy mechanizmus, amivel árcédula kerül a szénre, anélkül, hogy pénz kerülne a kormány kasszájába. Az elképzelés az, hogy a szenet a forrásánál megadóztatják, majd a bevételt egyenlően szétosztják az adófizetők között, így a sok szenet használókat büntetik, a kevés szenet használókat jutalmazzák.
Végül friss kutatásokat sürget az úgynevezett negyedik generációs atomerőművek terén, amik üzemanyagként nukleáris hulladékot tudnak felhasználni.
Hansen úgy érvel, hogy a jelenlegi hangsúly a szénkereskedelmi sémákkal kombinált csökkentési célokon túl könnyűvé teszi, hogy az országok kibújjanak kötelezettségeik alól. Japán növekvő kőszén felhasználását hozza fel példának, amit Kínától kvóták vásárlásával egyenlített ki a tiszta fejlődési mechanizmuson keresztül – a Kiotói Egyezmény által felállított mechanizmus –, Kína kibocsátásai mégis gyorsan tovább növekednek. Kína a világ legnagyobb szennyezőjeként megelőzte az USA-t.
A 80-as évek óta – amikor a témáról először beszélt – Hansen a klímaváltozás megoldásának ügyében a cselekvés egyik legnevesebb szószólója. A szenátus előtt tett tanúvallomását láthatjuk Al Gore „Egy kellemetlen igazság” című filmjében, és a területen végzett munkájáért számos kitüntetésben részesült, köztük a WWF legmagasabb kitüntetésében.
A professzor kívánságlistája:
• A széncsapda nélkül üzemelő széntüzelésű erőművek moratóriuma és kivonása, amit Hansen „a klíma probléma sine qua non”-jának nevez. A kőszénből eredő CO2 kibocsátás ugyanannyi, mint a többi fosszilis üzemanyagé együttesen.
• A kibocsátás árának emelése a „szénadó és 100% osztalék” révén. Ez egy adózási mechanizmus a gazdaság „széntelenítésére”, anélkül, hogy nettó pénzt venne el az adófizetőktől. A kevés szenet használókat jutalmazza, míg a sok szenet használókat bünteti.
• Sürgős kutatás a „negyedik generációs” atomerőművek terén, nemzetközi kooperációval. Hansen szerint ez ajánlja az egyik legjobb lehetőséget a közel szénmentes energiához. Segítene a nukleáris hulladék problémájának megoldásában is, azt használva üzemanyagként.
(James Randerson, The Guardian, 2009. január 2.)
