Klímaváltozás, Globális felmelegedés

Tudsz-e úgy választani, hogy az étrended egészséges legyen, és csökkentsd a szén lábnyomodat? Lehet-e zöld módon enni? Számít-e ez egyáltalán?

 

Meglephet, ha megtudod, hogy az étrendünk akár kétszer annyi üvegházgáz kibocsátásért felelős, mint az autóvezetés. Egy friss tanulmány szerint az átlagos amerikai háztartás éves élelmiszer szénlábnyoma 8,1 tonna CO2eq kibocsátás (CO2 egyenérték, olyan mérőszám, ami a CO2 mellett tartalmaz bármilyen egyéb kibocsátott üvegházgázt). Ez majdnem kétszerese annak a 4,4 tonna CO2eq kibocsátásnak, amit egy 100 km-n 9 litert fogyasztó autóval 19,000 km-nyi vezetés jelent – ami egy tipikus évenként megtett távolság az USA-ban.

 

Ahogy az üvegházgáz kibocsátások egyre nagyobb figyelmet és kritikát vonzanak, a fenntartható fogyasztás és életciklus területein a tudósok a termékek és előállítási folyamatok százainál kezdték el az üvegházgáz kibocsátások felmérését, hogy környezetkímélőbb élelmiszerek mellett dönthessünk.

 

Angliában néhány szupermarket már kísérleti programot indított az élelmiszerek szénlábnyomának jelölésére. Egy burgonya chips gyártó cég néhány termékét most CO2eq lábnyommal jelöli – a gyártó számításai alapján minden, a gyárat elhagyó 34,5 grammos csomag 75 gramm CO2eq-nek felel meg. A londoni székhelyű Carbon Trust kampánycsoport olyan szabványosított rendszeren dolgozik, ami alapján a cégek bármilyen termék CO2eq lábnyomát ki tudják számolni.

 

Szóval hogyan is számolod ki a vacsorád CO2eq lábnyomát? Korántsem egyszerű. Először is elemezned kell minden felhasznált joule energiát, a farmtól a villádig, hogy felmérd az üvegházgáz hozzájárulását. Például a szél- vagy napenergiával előállított élelmiszer alacsonyabb kibocsátást fog produkálni, mint a gáz vagy szén alapú termék. Hús- és tejtermékek esetében a metán és dinitrogén-oxid kibocsátásokat is figyelembe kell venned – mindkettő erős üvegházgáz.

 

A metán 9-15 évig marad a légkörben, és a hőt a CO2-nál 21-szer hatékonyabban tartja vissza. [20 évre számolva a metán már 72-szer erősebb – a fordító megjegyzése.] A műtrágyák és a trágya dinitrogén-oxidot bocsátanak ki, ami a hővisszatartásban 296-szor jobb a CO2-nál, és átlagosan 114 évig marad a légkörben. Egy élelmiszer teljes kibocsátása attól is erősen függ, hogy hol termesztették, és hogyan alakították át nyers alapanyagokból a vacsoráddá. Ez magában foglalja azokat a gázokat, amik a talajművelés, vetés, műtrágyák és peszticidek előállítása, a termény betakarítása és feldolgozó üzembe szállítása során termelődnek, továbbá azokat, amik az élelmiszer tisztítása, feldolgozása, csomagolása, majd az általad választott boltba szállítása közben jönnek létre. Végül figyelembe kell venni a széncsapdák eltűnését, amikor erdőket irtanak ki legeltetés, vagy növénytermesztés miatt.

 

A számítások „rettenetesen bonyolulttá” tudnak válni, mondja Astrid Scholz, a Portland, Oregon székhelyű Ecotrust kutatóközpont ökológiai közgazdásza. Scholz egy szénkalkulátor kidolgozását vezette a Bon Appétit Management Company Foundation cég részére – ők alacsony szénlábnyomú étrendet alakítottak ki az USA-ban lévő több mint 400 étkezdéjük számára.

 

Például egy ipari körülmények között tenyésztett csirkemell elfogyasztásának CO2 egyenértékben mért hatásához a következőket vennéd figyelembe. Először is vannak a takarmánytáp előállításának kibocsátásai. Ez magában foglalná a műtrágyát, a gabona termesztését és feldolgozását, és végül átalakítását falatnyi méretű táppá, amit a csirke megeszik, míg a 250,000 többi madárral együtt egy istállóépületben ül. Add ehhez hozzá az épület fűtését, a csirke vágóhídra szállításának üzemanyagát, a vágóhíd működtetésének kibocsátásait, és a csomagolóanyag előállítását.

 

Aztán vannak kibocsátások az állat nagykerbe szállításából, a hús hűtve tárolásának költségéből, a kiskereskedőhöz tett útból, és aztán a boltban a további hűtésből. Aztán te elvezetsz a boltba, megveszed a csirkét, hazavezetsz, és elkészíted – ezek a kibocsátások is mind számítanak. A csirke egy viszonylag egyszerű példa, de minél több lépésből áll egy élelmiszer előállítása, annál nehezebbé válik az igazi CO2 egyenértékének (CO2eq) kiszámítása.

 

Scholz azt találta, hogy az utóbbi időkig az USA-ban nem volt széleskörű erőfeszítés az élelmiszerek CO2 egyenértékének kiszámítására. Európában viszont vannak induló programok, amelyek kiszámolták néhány étel CO2eq értékét, ezért ezeket a számokat használta a szénkalkulátor létrehozásában – ami szerinte hasonló adatokat ad az USA-ban. Mint mondja, „Fogtunk egy holland csirkefarmot és lepottyantottuk Texasban, és feltételeztük, hogy az ott hasonló módon működik”.

 

A végül kapott szénkalkulátort „egy jó ötlet 1.0 verziójaként” jellemzi. Nem adja meg neked a számadatok levezetését, de megmondja, hogy egy keményre főtt tojás elkészítése 333 gramm CO2eq kibocsátással jár. Hasonlítsd ezt össze egy tál tejes müzlivel: 1224 gramm CO2eq – egyenlő egy átlagos városi terepjáró 6 km-nyi vezetésével.

 

A fő bűnös a tálban nem a müzli, hanem a tej. Azért, mert a legtöbb kibocsátással járó élelmiszerek a vöröshús és a tejtermékek. Általában a vöröshús 2,5-szer annyi üvegházgázt bocsát ki, mint a csirke vagy a hal, mivel a tehén és más haszonállat tartása rengeteg energiát igényel. 2,3 kg gabona kell minden egyes kg csirkehús előállításához, 5,9 kg gabona kell 1 kg sertéshúshoz, és 13 kg gabona, plussz 30 kg szálastakarmány kell 1kg marhahúshoz. És ami még rosszabb, ők metánt termelnek, a trágyájuk pedig dinitrogén-oxidot bocsát ki.

 

Azonban Peter Tyedmers, a Kanada, Nova Scotia székhelyű Dalhousie Egyetem ökológiai közgazdásza arra figyelmeztet, hogy az ilyen kalkulátorokat fenntartással kellene fogadni. Tyedmers és tanítványai biztosították a kalkulátorhoz a kiindulási adatok nagy részét, és miközben egyetért azzal, hogy ez elvileg egy jó elképzelés, azt mondja, hogy az így kapott adatok specifikusak – nemcsak a vizsgált élelmiszer pontos fajtájára nézve, hanem minden olyan részletre nézve is, hogy azok hol és hogyan lettek előállítva, és ezért nem lehet általánosítani. Például, mint mondja, a gazdálkodási módszerek helyi különbözőségei nagy hatással lehetnek a végeredményre. Az állat takarmányának egyszerű megváltoztatása óriási hatással lehet a CO2eq lábnyomára is. „Minden nagyon képlékeny”, mondja Tyedmers. „Hatalmas igény van az ilyenfajta számokra, és ez ahhoz a feltevéshez vezetett, hogy bármilyen létező adat megbízható. Nem az.”

 

Bármilyen trükkös lehet is a dolog, kitűnik néhány általános szabály, ami kisebb szénlábnyomú étrendhez vezethet. A CO2eq lábnyomod csökkentésének bombabiztos módja a vegetáriánussá válás. Gidon Eshel and Pamela Martin a Chicagói Egyetemről kiszámolták, hogy az átlagos amerikai étrendről a vegetáriánusságra váltással az éves kibocsátás fejenként közel 1,5 tonna CO2 egyenértékkel csökkenthető.

 

Ha nem tudod elviselni az életet egy szelet hús nélkül, lehet, hogy hamarosan lesz olyan alternatív húsféleség, ami szintén drámai módon csökkentheti a CO2eq kibocsátásodat: az in vitro hús. A vegetáriánusságot hirdető PETA állatjogi szervezet (Emberek az állatokkal való erkölcsös bánásmódért) 1 millió dolláros díjat tűzött ki egy olyan, ipari méretű in vitro csirkehúst előállító módszerre, ami ízében és szöveti struktúrájában az igazitól megkülönböztethetetlen terméket ad.

 

A körültekintő étrendi döntések is nagyon hatással lehetnek az üvegházgáz kibocsátásodra. Például joggal gondolhatod, hogy a helyi, vagy bio termény fogyasztása üvegház-barát megoldás, de nem mindig ez a helyzet. Még a különböző halak is az üvegházhatás széles skáláját produkálják.

 

Christopher Weber a Pennsylvania, Pittsburgh székhelyű Mellon Egyetemről azt is megvizsgálta, vajon a vegetáriánusok elég tápanyagot fogyasztanak-e. A következtetése: egyértelműen igen. Mint írja: „A növényi alapú étrendek biztonságosak, és táplálkozási szempontból valószínűleg jobbak azoknál a kevert étrendeknél, amelyek a kalória jelentős részét az állatokból nyerik.” Az üzenet egyértelmű: bár időnként elmerülhetsz egy szelet húsban, de a bolygónk egészségére nézve jobb lenne, ha egyszerűen búcsút intenénk a húsnak.

 

Amikor a globális felmelegedésre legnagyobb hatással bíró élelmiszerek kerülnek szóba, a vöröshús termékek vannak a legrosszabbak között. A haszonállatok felelősek az „ember-alkotta” üvegházgáz kibocsátások 18%-áért: ide tartozik az összes CO2 9%-a, a metán 35-40%-a, és a dinitrogén-oxid 65%-a (főleg műtrágyák által).

 

A kérődzők, mint a szarvasmarha, kecske és birka nemcsak CO2-t lélegeznek  ki, mint mi, hanem metánt is termelnek. Ennek a cellulóz az oka, a fű sejtfalának egyik komponense, amit csak az állatok belében lévő baktériumok segítségével lehet megemészteni, és ennek sajnálatos mellékterméke a metán. Ami még rosszabb, a keletkező ürülék szintén metánt bocsát ki, ahogy a meg nem emésztett növényi anyag lebomlik. Az ürülék szétterítése a földeken vagy legelőkön ezt lecsökkentheti, de a trágyát gyakran folyékony formában tavakban tárolják, ami fokozza az anaerob lebomlást. Néhány gazdaság ezt a tavak letakarásával és a metán megkötésével oldja meg, amit aztán hőt termelve elégetnek.

 

Jelenthet-e különbséget az állatok étrendje? A fűvel etetett marha húsát gyakran úgy reklámozzák, mint tisztább, zöldebb alternatívát a gabonával etetett marhához képest, mert a tehenek nem fogyasztanak energiaigényes terményeket. Azonban a Winnipegi Manitoba Egyetemről Ermias Kebreab szerint ez félrevezető.

 

Kebreab és társai számítógépes programot fejlesztettek ki a tehén emésztőrendszerére, és ezen szimulálták, vajon a gabona, vagy a fű produkálta-e a legtöbb metánt. Majd előrejelzéseit azzal tesztelte, hogy elhelyezett egy tehenet egy helyiségben, és vagy gabonával, vagy szénával etette, és 24 órán át percenként mérte az emelkedő CO2 és metán szinteket. Azt találta, hogy a fűvel etetett tehenek valójában több metánt termelnek, mint a gabonával tápláltak.

 

„A tehenek fűevésre alakultak ki, de ezek a fűvel táplált tehenek kevesebb tejet és húst termelnek, mint gabonával táplált társaik”, mondja Kebreab, ezért többet kell tartanod belőlük, hogy ugyanazt a mennyiségű élelmiszert előállítsd. A kukoricán tartott tehén több húst és tejet állít elő, és kevesebb metánt bocsát ki.

 

Ez azért számít, mert a hús és tejtermékek alkotják az emberiség fehérje felvételének egyharmadát, és az igény gyorsan nő. 2000-ben a globális húsfogyasztás évente 230 millió tonna volt; arra számítanak, hogy 2050-re ez el fogja érni a 465 millió tonnát. Ezen túl az állati hús előállításának jelenlegi módszerei hihetetlenül alacsony hatékonyságúak. Az állattól függően a tápanyagoknak csak 5-25%-a alakul át ehető hússá, mondja Jason Matheny, a Baltimore, Maryland székhelyű Johns Hopkins Egyetem egészségügyi közgazdásza. A többi elhasználódik az állat anyagcseréjére, és ehetetlen ideg- és csontszövet előállítására…

 

(Bijal Trivedi, New Scientist, 2008. szeptember 11.)

 

Idézet

Miközben a média címsorait továbbra is a gazdasági zûrzavar uralja, a világ tovább robog egy ökológiai hitelválságba.

Dr. Dan Barlow, WWF

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok