Klímaváltozás, Globális felmelegedés

Befejeződött a legutóbbi jégkorszak 70000 éves időszakának globális szénciklusát és klímáját vizsgáló analízis, figyelemre méltó összefüggést mutatva ki a szén-dioxid szintek és az éghajlat meglepően hirtelen változásai között.

A Science újság online kiadásában épp megjelent eredmények további fényt vetnek az üvegházgázok és a klíma ingadozására a Föld múltjában, és megerősíteni látszanak azokat a számítógépes modelleket, amelyek a jövőre nézve melegebb klímát vetítenek előre, mondták a kutatók.

 

„A szén-dioxid ingadozások konzisztens és átfogó mintázatát azonosítottuk a múltban, és meg tudjuk figyelni az összefüggést ez, és az északi és déli félgömb hőmérséklete között," mondta Ed Brook, az Oregon Állami Egyetem földtudományi professzora. „Ez az óceán és a légkör összekapcsolt, globális rendszere, és az ilyen adatok segítenek jobban megértenünk a működését."

Az analízist az Antarktisz régi jégrétegeinek buborékaiba bezárt szén-dioxid és egyéb gázminták szintjének tanulmányozásával végezték.

A legutóbbi jégkorszakban, mint a Föld történetének nagy részében is, a szén-dioxid szint és a klímaváltozás szorosan kötődtek egymáshoz. A szén-dioxid emelkedik, amikor a klíma melegszik, és a szén-dioxid magasabb szintjei felerősítik a melegedést, mondta Brook. Ezek a természetes ciklusok egy „ujjlenyomatot" adnak arról, hogyan válaszol a szénciklus a klímaváltozásra.

A jégkorszak viszonylag alacsony szén-dioxid szintjeivel szemben az ipari forradalom óta a fosszilis üzemanyagok égetése olyan üvegházgáz szintekhez vezetett, amelyek az összehasonlító grafikonról lelógnak. Ma a szén-dioxid szint 385 ppm (part per million) körül van, ami több mint kétszerese a jégkorszak némely alacsonyabb szintjének. Ezek a változások olyan sebességgel és nagyságrendben történnek, ami legalábbis több százezer év óta nem fordult elő. A jégrétegek korábbi vizsgálatai azt sejtették, hogy a Föld hőmérséklete néha meglepően gyorsan tud változni, néhány területen pár évtizeden belül akár 8oC-kal is.

Mindenki arra akarja tudni a választ, hogy mindez mit jelent a jövő klímaváltozására nézve.

Mielőtt az ember hatott volna a Földre, azt látjuk, hogy vannak rendszeres meleg és hideg ciklusok, amelyek igen hirtelen kezdődtek és végződtek," mondta Brook. „Ez a tanulmány alátámasztja azt az elméletet, hogy mindennek egyik fő hajtóereje az óceánok áramlásai és keringési mintázatai, amik a meleg és hideg éghajlat különböző mintázatait hozzák létre, a globális óceáni keringési rendszer különböző részeinek erősségétől függően."

Ez nem csak a tudomány számára érdekes kérdés – az egyik elsődleges keringési mintázatot tudományosan „meridionális átforduló keringésnek" hívják. Amikor az az áramlás nagy mennyiségű meleg vizet visz az Egyenlítőtől észak felé, akkor segít felmelegíteni az északi félteke magas szélességi fokokon fekvő részeit, és különösen az Észak-atlanti régiót. Amikor a rendszer leáll, vagy drámaian lelassul, ahogy a múltban rendszeresen tette, akkor Grönland és Európa erősen lehűl, míg az Antarktisz régiója melegebbé válik.

Minden általunk megfigyelt történelmi idősorrendben Grönland hirtelen melegedése akkor következett be, amikor a szén-dioxid maximális szinteken volt", mondta Brook. „És az egy jégkorszak alatt történt, a mainál sokkal alacsonyabb szén-dioxid szinteknél."

 

(ScienceDaily, 2008. szept. 15.)

Az eredeti angol cikk itt található: www.sciencedaily.com

Idézet

A változás üteme kezdi felülmúlni a képességünket, hogy lépést tartsunk vele, annak megértése tekintetében.

Dr. Mark Serreze, az USA Országos Hó- és Jég Adatközpont kutatója a jégsapkák és gleccserek olvadásáról

Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok