Katasztrofális felengedésnek nevezték el a kutatók azt a folyamatot, amely az északi félteke éghajlatában kibontakozni látszó felmelegedés egyik következménye. A növekvő átlaghőmérséklet a szibériai síkságra is érvényes, amit a fagyott területen keletkező kis tavak is bizonyítanak. A tavak azonban nemcsak vizet, hanem bomlástermékeket, főként metángázt is tartalmaznak, amely a légkörbe jutva tovább pusztítja a Földünket védő ózonpajzsot.
Bolygónk leghatalmasabb, összefüggően permafrost (állandóan fagyott) területe a szibériai síkság. A legutóbbi években azonban az Észak-Szibéria felett átrepülő gépekről már nem szürkés kopárságot, hanem egyre szaporodó tavak láncolatát látni. Az ok: az általános felmelegedés következtében a jeges talaj felszíne felenged, s mert alatta még fagyottak a mélyebb talajrétegek, azok mélyedéseiben tavak képződnek, amelyek elpárologtatásához a szibériai nyár enyhe melege nem elegendő.
Az ilyen tavak képződése veszélyes is lehet. Ha a permafrost területek talaja tovább melegszik a felettük keletkezett tavak leszivárgó vizétől, az egykor ott élt gazdag állat- és növényvilágnak, például a szibériai mamutoknak a maradványai bomlásnak indulnak, ami egyebek mellett metángáz-képződéssel jár. Ez esetben a felszabaduló metán is a felszínre emelkedik. Hogy a folyamat nemcsak elméleti, azt jelzi, hogy egyes tavakban máris hatalmas buborékokban böffen a felszínre a gáz. A metán viszont a széndioxidnál is hússzorta nagyobb hatással képes növelni a felső légrétegek hővisszaverő képességét károsító ózonpajzsot. Ezáltal még hatékonyabban jutnak az alsó légrétegekbe a Nap léghevítő sugarai, fokozódik a melegházhatás, s beindul a körforgás: további permafrost-rétegek engednek fel, még inkább növekszik a tavak területe, amelyekből még több metán juthat a levegőbe.
A riasztó jelenségnek a kaliforniai egyetemen kutató Ted Schuur klimatológus már nevet is adott: katasztrofális felengedés. A múlt évben kutatócsoportokat alakítottak, amelyek egyrészt igyekeznek megállapítani, hogy a permafrost rétegekben (Alaszkában, Kanadában, Finnországban is) mennyi lehet a korábbi meleg időszakok után a jeges talajba bezárt flóra és fauna széntartalma, másrészt pedig azt, hogy a maradványok elbomlásával keletkező metángáz milyen mértékben fokozná az ózonpajzs pusztulását és milyen mértékben járulna hozzá a főleg az északi féltekén jelentkező felmelegedéshez.
Az első becslések súlyos helyzetet jósolnak: ezek ugyanis több kárt okozhatnak, mint az emberi tevékenység következtében keletkező káros emissziók. Sajnos, e folyamatokat feltehetően a XVIII. században megindult ipari forradalom indította el.
(karpatinfo.net)
