Egy új kutatás azt mutatja, hogy a Föld északi felének átfogó melegedése hideg teleket eredményezhet. A tengeri jég zsugorodása az Északi-sarkkör keleti részén az alacsonyabb légrétegek regionális felmelegedését okozza – ami erős anomáliákhoz vezethet a légköri légáramlatokban, összességében kiváltva az északi szárazföldek lehűlését, egy, a Journal of Geophysical Research-ben nemrég megjelent tanulmány szerint.

„Ezek az anomáliák háromszorosára növelhetik a rendkívüli téli hideg valószínűségét Európában és Észak-Ázsiában”, mondja Vlagyimir Petoukhov, a tanulmány első szerzője, és a Potsdam Institute for Climate Impact Research klímakutatója. „Az utóbbi idők súlyos telei, mint a tavalyi, vagy a 2005-2006-os, nem mondanak ellent a globális felmelegedés képének, hanem inkább kiegészítik azt.”

A kutatók feltevéseiket a kifinomult, ECHAM5 általános cirkulációs modellel végzett szimulációkra alapozzák. A Norvégiától és Oroszországtól északra fekvő Barents-Kara-tengerre összpontosítottak, ahol a jég drasztikus csökkenését figyelték meg a 2005-2006-os, hideg európai tél során. A jégtakaró nélküli tengeri felszínek sok hőt adnak le az általában hideg és szeles sarkköri légkör felé.

A kutatók adatokat tápláltak a modellbe, fokozatosan csökkentve az Északi-sarkkör keleti részén a tengeri jég borítást, 100%-ról 1%-ra, hogy a téli légköri áramlások relatív érzékenységét elemezzék. „Szimulációink a tengeri jégborítás változására eléggé kifejezett, nem-lineáris választ mutatnak a levegő hőmérsékletében és a szelekben”, mondja a fizikus Petoukhov. „Melegedéstől hűlésig, majd újabb melegedésig terjed, amint a tengeri jég csökken.” A légköri cirkuláció különböző uralkodó rendszerei közti hirtelen átmenet a sarki és sarkközeli régiókban nagyon valószínű lehet. A levegő melegedése a Barents-Kara-tenger felett úgy tűnik, hideg téli szeleket hoz Európára.

Petoukhov szerint „Ez nem az, amire számítanál. Bárki azt gondolja, hogy valamilyen távoli, tengeri jég zsugorodása nem fogja őt izgatni, az lehet, hogy téved. Bonyolult távkapcsolatok vannak az éghajlati rendszerben, és lehet, hogy a Barents-Kara-tengeren felfedeztünk egy erőteljes visszacsatolási mechanizmust.”

Egyéb megközelítések a hideg telek és éghajlatváltozás terén a Nap csökkent aktivitására utalnak, vagy legutóbb a Golf-áramlatra, és hajlamosak „túlhangsúlyozni a hatást”, mondja Petoukhov. E jelenségek, és a hideg telek közti korreláció viszonylag gyenge, az új eredményekkel összevetve, amik a Barents-Kara-tengeri folyamatokra utalnak. Petoukhov azt is megemlíti, hogy a 2005-2006-os hideg tél során, amikor Szibériában a hőmérséklet az átlagnál 10 fokkal lejjebb alakult, az észak-atlanti oszcillációban nem figyeltek meg anomáliákat....

(ScienceDaily, 2010. nov. 17.)