A Jeges-tenger jege drámai módon vékonyodott 2004 és 2008 tele között. A mérések kezdete óta első alkalommal a vékony idei jég válik a domináns típussá a vastag és öregebb jéggel szemben.
Az új eredmények, amik egy NASA műhold adatain alapulnak, további bizonyítékot nyújtanak a sarkvidék jégtakarójának gyors, folyamatban lévő átalakulásáról. A NASA és a Seattle székhelyű Washingtoni Állami Egyetem kutatói az eddigi legátfogóbb elemzést végezték el a NASA ICESat (Ice, Cloud and land Elevation Satellite) műhold adatainak felhasználásával, és első alkalommal becsülték meg a Jeges-tenger teljes medencéjében a jég vastagságát és térfogatát. Ron Kwok, a kaliforniai Pasadenában lévő NASA Jet Propulsion Laboratory tudósa vezette a kutatást, és eredményeik a Journal of Geophysical Research-Oceans újságban jelentek meg.
Az Északi-sark jégtakarója minden télen növekszik, ahogy a Nap néhány hónapra lenyugszik, és erős hideg köszönt be. Nyáron a szél és óceánáramlások a jég egy részének természetes kiáramlását okozzák a Jeges-tengerről, míg nagy része helyben olvad. De nem olvad el nyaranta az összes sarki jég; a vastagabb, idősebb jég nagyobb valószínűséggel megmarad. Az első éves jég általában 2 méteres vastagságot ér el, míg a többéves jég átlagos vastagsága 3 méter.
ICESat mérések a tengeri jég téli vastagságának eloszlásáról a Jeges-tengeren 2004 és 2008 között. A grafikon a több éves (MY), első éves (FY) és átlagos jég vastagságának változását mutatja. Ron Kwok, NASA/JPL
Az ICESat méréseit felhasználva a kutatók azt találták, hogy összességében a sarki jég évente 17 cm-rel vékonyodott, a négy tél során összesen 0,68 méterrel. A vastagabb, idősebb, többéves jég teljes területe, ami egy nyárnál többet átvészelt, 42%-kal csökkent.
Korábban a tudósok csak területmérésekre támaszkodtak, hogy meghatározzák, a Jeges-tengernek mekkora részét borítja jég, de az ICESat első alkalommal teszi lehetővé, hogy a teljes Jeges-tengeren kövessék a jég vastagságának és térfogatának változását. Az eredményeknek köszönhetően a tudósok jobban megértik a jég területi eloszlását, és azt, hogy mi történik a Jeges-tengeren.
Kwok szerint „A jégtérfogat lehetővé teszi, hogy éves jégtermelést számoljunk, és egyfajta leltárt ad nekünk a sarkvidéki jégben tárolt jégtömegről és édesvízről. Még azokban az években is, amikor a tengeri jég kiterjedése állandó marad, vagy enyhén növekszik, a jégtakaró vastagsága és térfogata tovább csökken, ami a jeget a további zsugorodásra sebezhetőbbé teszi. Adataink segíteni fognak a kutatóknak, hogy megértsék, milyen gyorsan csökken a sarkvidék jegének térfogata, és milyen hamar láthatunk közel jégmentes sarkvidéket nyáron.”
Az utóbbi években a télen újraképződött jég mennyisége nem volt elég ahhoz, hogy ellensúlyozza a nyári jégveszteséget. Az eredmény nagyobb nyílt vízfelület nyáron, ami azután több hőt nyel el, melegítve az óceánt, és tovább olvasztva a jeget. 2004 és 2008 között a többéves jégtakaró területe 1,54 millió négyzetkilométerrel csökkent – ami nagyjából Alaszka területével egyenlő.
A vizsgált időszak alatt megfordult a kétféle jégtípus relatív hozzájárulása a jégtakaró teljes térfogatához. 2003-ban a teljes térfogat 62%-a tárolódott többéves jégban, és 38% friss, első éves jégben. 2008-ra a teljes térfogat 68%-a volt első éves jég, és 32% a többéves jég…
A kutatócsoport szerint a jég vastagságának és térfogatának változásáért az utóbbi évek melegedése és a tengeri jégcirkuláció anomáliái felelősek. Kwok szerint „A többéves jégtakaró szinte nulla újratöltődése, és a jég szokatlan kiáramlása a Jeges-tengerről 2005 és 2007 nyarát követően, mind komoly szerepet játszottak a jégtérfogat csökkenésében az ICESat mérések időtartama alatt.”
(ScienceDaily, 2009. július 8.)
További képek találhatók az Északi-sarki jég vékonyodásáról a NASA honlapján.
