Klímaváltozás, Globális felmelegedés

Kaliforniában annyira hétköznapivá váltak az erdőtüzek, hogy szinte föl sem tűnik, ha a hollywoodi celebek kerti edzős videóiban látszik a háttérben a füstoszlop. Az Egyesült Államok délnyugati részén ugyanis évek óta arról lehet leginkább tudni, hogy lassan véget ér a nyár, hogy leég több százezer hektár erdő és pár kisebb város. És ezek a tüzek tudósok szerint egy olyan jelenség leglátványosabb és legpusztítóbb megnyilvánulásai, amelyre nagyjából 500 éve nem volt példa.

ezekben az államokban nem egyszerűen szárazság van, hanem megaszárazság. Ennek pedig nagyon nagy részéért az ember okozta klímaváltozás a felelős.A jelenséget tanulmányozó tudósok szerint az Egyesült Államok délnyugati államaiban már több mint 20 éve tart az aszály, és még egyáltalán nem látszik a vége. Emiatt egyre nagyobbak lehetnek az erdőtüzek, egyre drágább lehet az áram és az élelmiszer, mindennek pedig milliók életére lesz egyre nagyobb hatása.

20 év aszály

A megaaszály vagy megaszárazság egy elég komolytalan szónak tűnik, pedig tudományos szakkifejezés, ami azt jelzi, ha egy területen több évtizedig folyamatos a szárazság. Ez nem azt jelenti, hogy nem esik egyáltalán az eső, vagy kevés esik, hanem azt, hogy a talaj nedvessége vissza tud-e állni olyan szintre, ami már nem tekinthető aszálynak.

 
Ilyen megaszárazság volt már a történelem során, nem is egy, de azért nem egy túl gyakori jelenségről beszélünk. A Science folyóiratban áprilisban megjelent tanulmány szerzői szerint olyan megaszárazság, mint amiben most az amerikai délnyugat szenved, az elmúlt 1200 évben négyszer fordult elő ugyanezen a területen, ezek közül viszont csak egy volt súlyosabb, mint a mostani, az 1500-as évek végén. Mindezt fák évgyűrűinek elemzéséből és talajmintákból származó adatokból állapították meg.

Mindez azt is jelenti persze, hogy az ilyen, évtizedekig tartó szárazság egy normális, természetes dolog, hiszen az 1100-as évek elején vagy az 1500-as évek végén még nem beszélhetünk arról, hogy az emberi tevékenység hatással lehetne a Föld éghajlatára (bár az utolsó kaliforniai megaaszály idején már elindultak azok a folyamatok, amelyek aztán a klímaváltozásig is elvezettek). Viszont Park Williams, a UCLA egyetem klímakutatója és a fent említett tanulmány vezető szerzője szerint ha az emberiség nem égetett volna annyi fosszilis energiahordozót az ipari forradalom óta, amennyit, a mostani délnyugati szárazság sokkal rövidebb ideig tartott volna és sokkal enyhébb is lett volna. Williams szerint


a jelenlegi megaaszályért legalább 40 százalékban az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás a felelős.

Williams a Los Angeles Timesnak azt mondta, hogy ha ez az aszály teljesen természetes jelenség lenne, legalább megnyugtathatná az érintett államokban élőket, hogy előbb-utóbb véget érnek a szűk esztendők, visszatér az eső, és minden újra úgy lesz, mint régen. “Viszont az, hogy a mostani aszály nagy részben az ember okozta éghajlati trendek miatt alakult ki, azt jelenti, hogy a legnehezebb időszak talán még csak most jön.

Ami pedig ezekben az államokban történik, azt egyfajta előzetesnek is lehet tekinteni arra nézvést, hogy mi történik majd világszerte, ha nem sikerül megakadályozni, hogy a Föld átlaghőmérséklete az ipari forradalom előttihez képest több mint 1,5 százalékkal emelkedjen. Az amerikai délnyugat ugyanis a sarkkör mellett azon területek közé tartozik, ahol már több mint 2 Celsius fokkal nőtt az átlaghőmérséklet a 19. század végéhez képest.

A tudományos közösségben van némi vita arról, hogy lehet-e a pusztító szárazságot megaaszálynak nevezni, vagy sem. Jay Lund, a UC Davis kutatója például úgy látja, hogy bár az amerikai délnyugat egyes részein, a Colorado folyó völgyében például tényleg évtizedek óta folyamatosan aszály van, de Kaliforniában például a 2017-es, viszonylag csapadékos időjárással véget ért az addig aszály, és utána szinte rögtön elkezdődött egy másik. Igaz, a kettő között a környezet nem tudott eléggé felépülni az előző szárazságból, így az új még rosszabbul érintette az ökoszisztémát.

Ha elolvad a hó, kezdődnek a bajok

Akár megaaszály zajlik éppen az Egyesült Államok jelentős területén, akár nem, az biztos, hogy nagy a baj. Ezt az jelzi a leginkább, hogy a kaliforniai hegycsúcsokról elolvadt a hó. Pontosabban hogy sokkal gyorsabban olvadt el, mint szokott. Kalifornia mindig is aszályra hajlamos környék volt, a mezőgazdasági területek és az olyan nagyobb városok, mint Los Angeles vízellátása már az 1910-es években komoly konfliktusokat okozott (ennek noirosított feldolgozására lásd a Kínai negyed című filmet).

Kaliforniában a csapadék nagy része a Sierra Nevada hegységben esik le november és március között, hó formájában, ami aztán folyamatosan olvadozva élteti a hegyvidék erdős területeit, és amit nem szív fel az erdei talaj, az patakokban nagyobb folyókba folyik, onnan pedig aztán a környék nagy vízgyűjtőibe, mint a Hoover-gáttal létrehozott Mead-tóba, Amerika legnagyobb víztározójába.


Ahogy 2015-ben, amikor ez a kép készült, most is nagyon alacsony a Mead-tó vízállása
Fotó: JUSTIN SULLIVAN/Getty Images via AFP

Idén viszont 30 százalékkal kevesebb hó esett a Sierra Nevadában, és az olyan gyorsan olvadt el, mint még soha. Ez azt jelenti, hogy több víz folyik le a hegyen gyorsabban, kevesebbet tud megfogni a talaj, ami aztán hamarabb kiszárad, a folyók gyorsabban megduzzadnak, és a mezőgazdaságnak meg persze a kaliforniaiak utcaszéli pálmafáinak és medencéinek oly fontos víz jelentős része az árvízvédelmi rendszereken keresztül a tengerbe folyik.

Ez azt is jelenti, hogy idén az általában nyár végére jellemző “erdőtűz szezon” már júniusban elkezdődhet.

Kaliforniában már most kilencszázzal több erdőtűz volt eddig az évben, mint 2020-ban ugyanebben az időszakban. A gyors olvadás miatt ráadásul az egész magasan fekvő erdők is hamar kiszáradnak, így félő, hogy egyre inkább olyan erdős területek is lángba borulhatnak, amelyeket eddig elkerült a tűzvész. Ha pedig elpusztulnak a magashegyi erdők, a lombok nyújtotta árnyék nélkül még gyorsabban olvad majd a hó, ami még gyorsabban zubog majd le a hegyoldalakon, mert kevésbé fogja majd meg az erdei talaj. És ez csak még nagyobb szárazsághoz vezet majd.

Drága áram, éhes marha

Az egész erdőket, kisvárosokat és elővárosokat felemésztő, néha San Francisco egét is szürreális narancssárgává változtató tűzvészek a leglátványosabb, de messze nem az egyedüli hatásai a már 22 éve tartó megaaszálynak. Ugyanilyen pusztító a mezőgazdaságra mért hatása.


Ezen a kaliforniai mandulaföldön sorra húzzák ki a fákat, mert a szárazság miatt nem éri meg öntözni a vízigényes növényeket.
Fotó: JUSTIN SULLIVAN/Getty Images via AFP

Arizonában, Nevadában, Új-Mexikóban és Utahban több mint 160 éve nem volt akkora szárazság, mint most, ami nagyon nehéz helyzetbe hozza az itteni farmereket. Ezekben az államokban sokan foglalkoznak marhatenyésztéssel, a szárazság miatt viszont csak egyre drágábban lehet a marhák etetéséhez szénát vásárolni. A farmereknek így dönteniük kell, hogy vállalják, hogy jóval drágábban etetik az állatokat, vagy eladják őket, tudva, hogy várhatóan nem kapnak majd értük jó árat, hiszen sok másik gazda is egyszerre tereli piacra az állatait.


Akik maguknak tudnak szénát termelni, azok egy kicsit jobb helyzetben vannak, de az aszályban a növénytermesztés is nagyon nehéz, a folyamatos szárazság miatt évről évre romlik a hozam.

Ha pedig ez nem lenne elég, az aszály miatt várhatóan több államban is vízhasználati korlátozásokat vezetnek majd be, ami szintén a mezőgazdaságot sújtja a legjobban. Kalifornia kormányzója, Gavin Newsom bejelentette, hogy az állam 58 megyéjéből 41-ben szárazság miatti szükségállapotot hirdetnek, és hasonló lépésekre lehet számítani Utah és Arizona államokban is. A Mead-tóban közben olyan alacsony a vízállás, hogy elképzelhető, hogy a történelem során először szövetségi vízhiányt jelent be a kormány, ami milliók vízfogyasztásának korlátozásával járhat majd. Alternatíva pedig nagyon nincs, Kaliforniában legalábbis már a talajvíz nagy részét elhasználták pazarló öntözési rendszereken keresztül vagy a megaaszály korábbi éveiben. Arizona államban még próbálnak új kutakat fúrni, de egyes megyékben várhatóan a földek 20-30 százalékát nem tudják majd megöntözni a következő években.

A krónikus vízhiány miatt ráadásul áramkimaradásokra is lehet számítani, mert a Hoover-gát a régió egyik legnagyobb áramfejlesztője.

Az Egyesült Államok nyugati részén soha nem volt akkora az áramkimaradások kockázata, mint most, a vízerőművek gyengélkedése miatt pedig már most emelkedni kezdett az áram ára. A leégő erdőkkel tehát elszáradó földek, szomjazó és éhező állatok, emelkedő élelmiszer- és energiaárak járnak együtt. Mindezek gazdasági hatásai miatt pedig várhatóan rengetegen veszítik majd el a munkájukat, a megélhetésüket.

 

Forrás

Idézet

A stabilitás határán a rendszer nem lépésről lépésre változik tovább, hanem ugrásszerűen...  Csak azt lehet mondani, hogy így nem megy tovább. A rendszer tehát vagy összeomlik, vagy pedig alapvetően megváltozik.

László Ervin, a Római Klub alapító tagja

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok