Nem egyszerű dolog mérni az emberi tevékenység (például a művelés vagy legeltetés) hatását a talajra - mondja Montserret Nún-ez, a spanyol Agro Food Kutatóintézet munkatársa.

Argentín és spanyol kutatók együttesen kifejlesztettek egy módszert, amellyel az elsivatagosodás bekövetkezésének veszélyét becslik egy tizes skálán. A természetes borítású területeket szárazságuk mértéke szerint 15-féle öko-régióba sorolják. A spanyol kutatók kimutatták, hogy a 15 kategória közül 8-nál fennáll az elsivatagosodás veszélye - ez a nyolc kategória összesen a Föld szárazföldi területének 38 %-át teszi ki.

A 8 veszélyeztetett természeti régió a következő: a tengerparti területek, a préri, a Földközi-tenger vidéke, a szavanna, a mérsékelt övi sztyeppe, a mérsékelt övi sivatagok, a trópusi és szubtrópusi füves sztyeppék, a trópusi és szubtrópusi sivatagok. A felsorolás a veszély mértéke szerint emelkedő sorrendet mutat.

"Egy 10-es skálán kifejezve, a legnagyobb a kockázat a szubtrópusi sivatagoknál (7,6 - Észak-Afrika, Közép-Kelet, Ausztrália, Dél-nyugat Kína, Dél-Amerika nyugati sarka."

A Földközi-tenger térsége és a trópusi, szubtrópusi sztyeppék következnek a kockázati listán: 6,3 ponttal, végül a tengerparti vidékek és a prérik az alacsonyabb - 4-es pontértékkel.

"A fenntarthatatlan földhasználat a talaj pusztulásához vezet. Ha ez bekövetkezik egy sivatagos, félsivatagos vagy akár egy száraz régióban - ez utóbbira példa Spanyolország -, létrejön az elsivatagosodás, amely visszafordíthatatlan lehet, lévén hogy a talaj teljesen terméketlenné válik" - mondja Nún-ez.

Az elsivatagosodás fő okai: a szárazság, az erózió, a talaj vízkészletének kimerítése és a tüzek. Ezt a négy faktort alkalmazva az egyes földrajzi területek elsivatagosodási veszélyét értékelni lehet, illetve össze lehet hasonlítani különböző területek elsivatagosodási kockázatát.

Forrás: EurekAlert