Klímaváltozás, Globális felmelegedés

Ha az éghajlati katasztrófákat el akarjuk kerülni, a légköri szén-dioxidot (CO2) a már ma létező szint alá kell csökkenteni, egy 10 amerikai, angol és francia kutatóból álló csoport új tanulmánya szerint.

 

A szerzők, köztük két tudós a Yale-ről, azt állítják, hogy egy ahhoz hasonló bolygó fenntartásához, mint amin a civilizáció kifejlődött, az optimális CO2 szintnek 350 ppm-nél kevesebbnek kellene lennie. Ez drámai változás a korábbi tanulmányokhoz képest, amelyek CO2-ra nézve a veszélyzónát 450 ppm-re, vagy annál magasabbra valószínűsítették. A légköri CO2 jelenleg 385 ppm (részecske a millióból), és évente kb. 2 ppm-mel nő a fosszilis üzemanyagok (szén, olaj, gáz), és az erdők égetéséből adódóan.

„Ez a munka, és egyéb friss publikációk azt sugallják, hogy olyan CO2 szintet értünk el, ami veszélyezteti a sarki jégtakarók stabilitását”, mondta Mark Pagani, a cikk egyik szerzője, a Yale Egyetem geológia és geofizika professzora. „Szegényes a tudásunk arról, milyen gyorsan fog erre a jégtakaró és a tengerszint reagálni, de a katasztrófa lehetséges méretét tekintve azt hiszem jobb, ha ezt nem tanuljuk meg a saját bőrünkön.”

A kijelentés a Föld klímatörténetére, és a folyamatban lévő változásra vonatkozó javított adatokon alapul, különösen a sarki területeket illetően. A szerzők bizonyítékként a Föld CO2 változásokra adott korábbi reakcióját használták, frissebb klímaváltozási mintázatokkal együtt, annak kimutatására, hogy a légköri CO2 már belépett a veszélyzónába.

A tanulmány szerint a kőszén a légköri CO2 legnagyobb forrása, és ennek a megszüntetése lenne a legpraktikusabb. Az olajtartalékok talán már félig kimerültek, a még fel nem fedezett lelőhelyek méretétől függően, és még nem praktikus a járművek kipufogójából a CO2 csapdába ejtése, azon a módon, ahogy azt meg lehet tenni a széntüzelésű üzemekkel - jegyzik meg a kutatók. Kőszénből viszont nagy tartalékok vannak, és a kutatók összegzése szerint „az egyetlen reális mód a CO2 kibocsátás éles csökkentésére a szén fokozatos kivonása, azoknak a kivételével, ahol a CO2-t felfogják és elkülönítik.

Modelljükben a 2010 és 2030 között megszüntetett kőszén kibocsátások mellett a légköri CO2 400-425 ppm között érne el csúcspontot, és aztán lassan csökken. A szerzők szerint az elért CO2 csúcs szintje az olaj és gáztartalék becslések pontosságától, és attól függ, hogy a legnehezebben kivonható olajat és gázt a föld alatt hagyják-e.

A szerzők azt mondják, hogy a leromlott területek újraerdősítése és jobb mezőgazdasági módszerek alkalmazása, amik visszatartják a szenet a talajban, akár 50 ppm-mel is csökkenthetik a légköri CO2 szintet. Továbbá elvetik a „geo-engineering" megoldások ötletét, megjegyezve, hogy 50 ppm CO2 mesterséges eltávolítása a levegőből kb. 20 billió dollárba kerülne.

Miközben megjegyzik, hogy a túljutás a fosszilis üzemanyagok korszakán herkulesi feladat, megállapítják, hogy ez megvalósítható, amikor összevetjük azokkal az erőfeszítésekkel, amik a II. világháborúval jártak, és „a legnagyobb veszély a tovább folytatódó tagadás és elutasítás, ami a tragikus következményeket elkerülhetetlenné teheti.”

„Ennek a következtetésnek van egy napos oldala”, mondja James Hansen, a cikk első szerzője a Columbia Egyetemről: „az alacsonyabb CO2 szinthez vezető utat követve csökkenthetünk egy csomó olyan gondot, amelyek kezdenek elkerülhetetlennek tűnni, mint a viharok megnövekedett gyakorisága, a kiterjedt sivatagosodás, a korallzátonyok és a hegyi gleccserek eltűnése, amik emberek százmillióinak biztosítják a vizet.”...

A cikk teljes angol változata itt olvasható: www.sciencedaily.com

Idézet

Az állatok kérdését nem igazán látom külön kérdésnek. Mind annak az erőszaknak a részeként látom, ami egy olyan életmóddá vált, amit most mi mind elfogadunk.

Gary L. Francione, jogász professzor, Rutgers Egyetem, USA, Szerző & vegán

 

Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok