Klímaváltozás, Globális felmelegedés

A légköri széndioxid növekvő szintje elvben segíti a fotoszintetizáló létformák növekedését, cserébe egyre kevesebb tápanyagot kell felszívniuk a földből. Így egyre kisebb az ásványianyag- és vastartalmuk, cserébe egyre több bennük a cukor és a keményítő.

 

Elven akár pozitív hozadéka is lehetne annak, hogy az emberiség az elmúlt két évszázadban annyi szén-dioxidot termelt, hogy hamarosan megduplázódik a légköri széndioxid mennyisége az ipari forradalom előtti időkhöz képest. Minden általános iskolás tudja, hogy a növények táplálékukat fotoszintézissel állítják elő, mely során a földből felszívott vizet és a levegőből belélegzett szén-dioxidot szénhidrátokká és oxigénné alakítják.

A széndioxid légköri mennyiségének növekedésével a növények valóban jobban lombosodnak, fotoszintetizáló felületeik nagyobbra nőnek. A legújabb kutatások szerint ugyanakkor árnyoldala is van ennek a tápanyagbőségnek:

a növényeknek ugyan továbbra is szükségük van fehérjékre is a növekedésükhöz, amiket a talajból kinyert nitrogén, foszfor és kálium segítségével szintetizálnak, de azzal, hogy fotoszintézissel bőségesen tudnak cukrokat termelni, egyre kevésbé szorulnak rá erre.

Ennek a végén mi isszuk meg a levét, mert mi, emberek rászorulunk azokra az ásványi anyagokra és nyomelemekre, mint a cink, a vas, vagy a fitinsav, amiket a növények amúgy mellékesen szívnak fel a földből és raktároznak magukban.

Legalábbis a megfigyelések alapján erre lehet következtetni. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium mérései szerint például az egyik legjobb vasforrásnak tartott fodros kel vastartalma 1950 és 2000 között 23 százalékkal csökkent.

Ezt a legutóbbi időkig a nagyipari gazdálkodás rovására írták, azt feltételezvén, hogy az intenzív gazdálkodás kimeríti a földet. Irakli Loladze matematikus a közmegegyezéssel szembe menve már 2002-ben felállította hipotézisét arról, hogy a légköri széndioxid mennyiségének növekedésével párhuzamosan a növényeknek egyre kevésbé van szükségük fehérjékre a növekedéshez, ezért egyre kevesebb tápanyagot szívnak fel a földből. 2014-ben ő és egy másik kutatócsoport már adatokkal is alá tudta támasztani elméletét.

A két tanulmányhoz tíz évnél is tovább gyűjtötték az adatokat, hat termény - búza, kukorica, cirok, zöldborsó, szója és rizs - 41 változatát vizsgálták úgy, hogy a veteményesek egy részét elkerítették, hogy széndioxiddal dúsított levegővel táplálják. Méréseik alapján a szén-dioxidban gazdag környezetben növekedő rizs cinktartalma 3%-kal csökkent. Ez nem tűnik soknak, de ha azt vesszük alapul, hogy a rizs hány milliárd ember alaptápláléka a világban, a hatásai katasztrofálisak lehetnek. Már csak azért is, mert a rizs jellemzően a melegebb égövek és a harmadik világ lakóinak alaptápláléka, a cinkhiány pedig pont az ezen az égövön jellemző maláriára teszi érzékenyebbé az embert, illetve hasmenést okoz, ami szintén nem előnyös a nem pont szennyvízelvezető hálózatáról híres harmadik világban.

A kísérletben extrém mennyiségű széndioxiddal dúsították a levegőt - de ha a jelenlegi trendek folytatódnak, ötven éven belül a Föld légköre is hasonló mértékben áll majd szén-dioxidból. Loladze és társai becslése szerint így ötven éven belül több százmillió ember szenvedhet majd hiányt olyan alapvető ásványi anyagokban, mint a vas, a fehérjék és a cink, az egyre magasabb cukor- és keményítőtartalmú növények miatt pedig nőhet a cukorbetegek száma is.

 

Forrás:

Idézet

Nincs rá garancia, hogy az emberi civilizáció fenn tud maradni.

Ken Livingstone, London volt polgármestere

Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok