Klímaváltozás, Globális felmelegedés

A metán-klatrát a vízjég egy formája, ami a kristályszerkezetében nagy mennyiségû metánt tartalmaz.

 
 
ImageNapjainkban rendkívül nagy metán-klatrát lerakódásokat találtak a Föld óceánjainak üledékei alatt. A metán-klatrátok közönséges összetevõi a sekély tengeri geoszférának, és az óceánfenéken mély üledékes struktúrákként, valamint a felszínre kerülve is elõfordulnak. Feltevések szerint a metán-hidrátok a geológiai törésvonalakból, a mélységbõl vándorló gáz kicsapódásával, vagy kristályosodásával keletkeznek, amint a felemelkedõ gázáramlat kapcsolatba kerül a tenger hideg vizével.

A sarki jégrétegekben megfigyelhetõ légköri metán fluktuációkban szerepe lehet a metánjégnek. Ebbõl a megfigyelésbõl tudjuk, hogy a metán gyorsan emelkedett bármikor, amikor az éghajlati körülmények jégkorszakiról jégkorszak közöttire változtak (a „jégfogyás” során). A tengerfenék vizének melegedése a metánjég elolvadása által nagymértékû metán felszabadulásához vezethetett. Ilyen folyamatra látható bizonyíték a Barents-tenger fenekén, ami egy partmenti tenger Norvégiától északra, és a Jeges-tenger részét képezi. Óriási kráterek alkotta mezõket fedeztek fel abban a tengerben Norvégia partjai mentén, egy metán-klatrát lerakódásokban gazdag területen. A legnagyobb kráter 700m széles és 30m mély, ami katasztrofális méretû metán kitörésekre utal. Úgy gondolják, hogy ezek a kráterek a jégfogyás ideje alatt keletkeztek.

Közvetlen mérések azt mutatják, hogy alkalmanként nagy mennyiségû metán szabadulhat fel az Ohotszki-tengerbõl, ahol a tengerfenék szervesanyagban gazdag, és tartalmaz metánjeget. A jégfogyás ideje alatt a nyomás növekszik a tengerfenéken (a tengerszint emelkedése miatt). Ezért, ha a tengerfenék a forrása a jégrétegekben mért metán növekedésének, akkor a metán kiszabadulásáért a hõmérséklet jelentõs emelkedése kell, hogy felelõs legyen. Ez azt jelentené, hogy a jégkorszakok ideje alatt a középsõ vizek hõmérséklete a mainál lényegesen hidegebb kellett, hogy legyen. Továbbá, a nagy mennyiségû metán hozzájárulása egy további forrást jelentene a jégfogyás ideje alatt megfigyelt szén-dioxid szint növekedéshez. Katasztrofális metán felszabadulás bizonyítékára bukkantak a geológiailag távolabbi feljegyzésekben is, a mélytengeri üledékekben, egy Paleocén végi idõszakban, kb. 55 millió évvel ezelõtt. Az esemény a mélytengeri aljzat állatvilágának széleskörû kipusztulásához vezetett.

Ami a tudósokat most aggasztja, hogy az üvegházhatás okozta globális felmelegedés megemelheti a tengerek hõmérsékletét, ami megolvasztja a sarki jeget, és a metán-klatrát tárolóhelyekrõl nagy mennyiségû metánt szabadít fel. A metán a szén-dioxidnál sokkal erõsebb üvegházgáz, és nagy mennyiségek kiszabadulása pozitív visszacsatolási reakciót okozhat – fokozva az éghajlat melegedésének ütemét. Egy másik furcsa mellékhatás a tengerszint csökkenése lehetne, az elolvadó metán-klatrát után hátramaradó lyuk miatt.

A legrosszabb körülmények között a hátramaradó „lyuk” 25 méternyi tengerszint csökkenéshez vezethet, de az USA Földtani Intézetétõl Dr. Bratton konzervatív becslése legfeljebb 1,5m csökkenést jósol. Továbbá úgy gondolja, hogy a sarki területeken 1-2 fokos hõmérséklet emelkedés elég lehet a klatrátok olvadásának beindulásához. Ami aggasztóbb, hogy a modellek szerint az északi-sarki hõmérsékletek gyorsabban emelkednek, mint a bolygó egyéb régiói, tehát jó eséllyel elérünk egy pontot, ahol a klímaváltozás katasztrofális szintûre gyorsulhat.

További feltételezések szerint a szibériai tundra olvadása már most metán felszabadulással jár - Szibéria gyors olvadása riadalmat kelt

Idézet

Nincs rá garancia, hogy az emberi civilizáció fenn tud maradni.

Ken Livingstone, London volt polgármestere

Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok