Sarkkutatók új globális felmelegedési veszélyt fedeznek fel - a Jeges-tengerből millió tonnaszámra szabadul fel a szén-dioxidnál 20-szor ártalmasabb gáz.
A kutatók első bizonyítékát fedezték fel annak, hogy a szén-dioxid-nál 20x erősebb üvegházgáz millió tonnákban jut a légkörbe a Jeges-tenger aljáról. A The Independent olyan előzetes eredmények birtokába jutott, amelyek azt mutatják, hogy a sarkvidék melegedésével és a jég visszavonulásával a tengeralatti metán masszív mennyiségei bugyognak a felszínre.
A földalatti metánkészletek azért fontosak, mert a tudósok úgy gondolják, hogy hirtelen kiszabadulásuk a felelős a múltban a globális hőmérsékletek gyors emelkedéséért, az éghajlat drámai változásaiért, sőt, a fajok tömeges kipusztulásáért is. Egy Oroszország északi partját teljesen végighajózó kutatóhajó fedélzetén a tudósok a metán óriási koncentrációit fedezték fel – néha a háttérszintnek akár százszorosát is –, néhány olyan területen, amelyek a szibériai kontinentális talapzat több ezer négyzetkilométerét fedik.
Az elmúlt pár napban a tudósok a tengerfenékről felemelkedő, „metánkéményekből” bugyogó gáztól habzó tengeri területeket találtak. Úgy gondolják, hogy elolvadt a permafrost tengeralatti rétege, ami „fedőként” működve megakadályozta a gáz kiszabadulását, így lehetővé téve, hogy a legutolsó jégkorszak előtt kialakult földalatti raktárakból a metán feltörjön. Arra figyelmeztetnek, hogy ez valószínű kapcsolatban áll a régióban az utóbbi években tapasztalt gyors melegedéssel.
A metán a szén-dioxid-nál 20-szor erősebb üvegházgáz, és sok kutató attól fél, hogy kiszabadulása egy gigantikus pozitív visszacsatolásban felgyorsíthatja a globális felmelegedést, ahol a több légköri metán magasabb hőmérsékletet okoz, ami további permafrost olvadáshoz vezet, és az még több metán kiszabadulásához.
Számítások szerint az Északi-sarkvidék alatt tárolt metán mennyisége nagyobb, mint a Föld szénkészleteiben tárolt teljes szénmennyiség, ezért életbevágó érdekünk e metánkészletek stabilitása, amint a régió a Föld egyéb területeinél gyorsabb ütemben melegszik.
Orjan Gustafsson, a svédországi Stockholmi Egyetem kutatója és az expedíció egyik vezetője a Jacob Szmirnickij orosz kutatóhajóról küldött emailben a metán kibocsátás mértékét ecseteli. „Tegnap és ma éjszaka a mintavételi program zsúfolt befejezése zajlott”, mondta Dr. Gustafsson. „Erős metán kiszabadulást mutató, kiterjedt területet találtunk. A korábbi helyeken [vízben] oldott metán emelkedett koncentrációit észleltük. Tegnap találtunk először olyan lelőhelyet, ahol a kiszabadulás olyan erős volt, hogy a metánnak nem volt ideje beleoldódni a tengervízbe, hanem metánbuborékokként a felszínre tört. Ezeket a ’metánkéményeket’ szonárral és szeizmikus [készülékekkel] dokumentáltuk.”
Egyes helyeken a metánkoncentrációk elérték a háttér 100-szorosát. Ezeket az anomáliákat a Kelet-Szibériai-tengeren és a Laptyev-tengeren látták, több ezer négyzetkilométeres területen, ami több millió tonna metánt jelent, mondta Dr. Gustafsson. „Ez ugyanaz a nagyságrend lehet, mint amit jelenleg a világóceánról becsülnek”, mondta. „Senki sem tudja, még hány ilyen terület létezik a kiterjedt kelet-szibériai kontinentális talapzaton.
„A hagyományos elképzelés az volt, hogy Szibéria talapzatán a tengeralatti üledékeken lévő permafrost ’fedőnek’ le kellene fednie, és helyben tartania a sekély metánkészletek masszív mennyiségeit. A növekvő bizonyíték a metán kiszabadulásra ezen a megközelíthetetlen területen azt sejteti, hogy a permafrost fedő kezd kilyukadni, és metánt ereszt… A permafroston most kis lyukak vannak. Megnövekedett metánszintet találtunk a vízfelszín felett, és még többet a vízben, pont alatta. Nyilvánvaló, hogy a tengerfenék a forrása.”
A 2008. évi Nemzetközi Szibériai Talapzatkutatás előzetes eredményeit az American Geophysical Union fogja közölni, amit Igor Szemiletov, az Orosz Tudományos Akadémia távolkeleti tagozatának tagja felügyel. 1994 óta kb. 10 expedíciót vezetett a Laptyev-tengerre, de a 90-es évek alatt semmi jelét nem találta a metán megnövekedett szintjének. Azonban 2003 óta a metán „forrópontok” növekvő számáról tudósított, amit most a Jacob Szmirnickij fedélzetén lévő érzékenyebb műszerekkel megerősítettek.
Dr. Szemiletov néhány lehetséges okot sorolt fel arra, miért szabadul fel most a metán a Jeges-tengerből, köztük azt a növekvő mennyiségű, viszonylag meleg vizet, amit a szibériai folyók adnak le, a szárazföldön lévő permafrost olvadása miatt.
A sarkvidék egésze az elmúlt évtizedekben az átlaghőmérséklet 4oC-os emelkedésén ment keresztül, és a Jeges-tengeren nyáron a tengeri jéggel borított terület drámai csökkenésén. Sok tudós attól fél, hogy a tengeri jég eltűnése felgyorsíthatja a melegedés folyamatát, mert a nyílt óceán több hőt szív fel a Napból, mint a jégborította tenger tükröző felülete.
(Steve Connor - Indipendent, 2008. szept. 23.)