A téli szárazságok egyre közönségesebbek a mediterrán régióban, és az ember-okozta klímaváltozás részben felelős ezért, a NOAA és a CIRES (Cooperative Institute for Research in Environmental Sciences) kutatóinak egy új elemzése szerint. Az utóbbi 20 évben zajlott le a 12 legszárazabb tél közül 10 a Földközi-tengert övező vidékeken.

„A bekövetkezett szárazság nagysága és gyakorisága túl nagy ahhoz, hogy egyedül a természetes változékonysággal meg lehessen magyarázni”, mondja Martin Hoerling, Ph.D., a NOAA Földi Rendszerek Kutatólaboratóriumából, a coloradói Boulderből, aki a Journal of Climate folyóiratban e hónapban publikált cikk első szerzője. „Ez nem lelkesítő hír egy olyan régió számára, amelyik már vízhiányt él át, mert azt jelenti, hogy nem valószínű, hogy egyedül a természetes változékonyság visszajuttatja a régió klímáját a megszokotthoz.”

Téli csapadékhullási mintázatok a mediterrán régióban 1902-2010 között (NOAA)

A mediterrán terület csapadékának nagy részét télen gyűjti be, és Hoerling csoportja fokozódó téli szárazsági mintázatot fedezett fel, ami Gibraltártól a Közel-Keletig terjed. A tudósok megfigyeléseket és klímamodelleket használtak, hogy megvizsgáljanak néhány lehetséges okot, köztük a természetes változékonyságot, egy Észak-Atlanti Oszcilláció (NAO) néven ismert ciklikus éghajlati mintázatot, és a klímaváltozást, amit a fosszilis üzemanyag használat és más emberi tevékenységek során a légkörbe juttatott üvegházgázok okoznak.

A csoport azt találta, hogy az üvegházgázok okozta klímaváltozás nagyjából az 1902-2010 között fokozódó szárazodás felére ad magyarázatot. Ez azt jelenti, hogy nem azonosított más folyamatok is hozzájárultak a régió fokozódó gyakoriságú szárazságához.

A csoport egyezést talált a téli szárazságok megfigyelt fokozódása, és a klímamodellek előrejelzései között, amelyek tartalmazzák az üvegházgázok ismert dúsulását. A megfigyelések és a szimulációs modellek is hirtelen eltolódást mutatnak a szárazabb viszonyok felé az 1970-es évektől kezdődően. Az elemzés az 1902-es évvel kezdődik, amikortól először áll rendelkezésre csapadékhullási adatsor.

Az elemzésben a tenger felszíni hőmérséklete bizonyult a klímaváltozás és a mediterrán szárazságok közti kapcsolat elsődleges okának. Az elmúlt évtizedekben a klímaváltozás az óceánok egyéb területeivel szemben a trópusi óceánok valamivel nagyobb melegedésével járt. Ez a jelenség szárazságot kiváltó időjárási mintázatot vált ki a Földközi-tenger körül. A tudósok azt találták, hogy az óceánok hőmérséklet változásai teljesen egybeesnek a fokozódó szárazságok időpontjaival.

A mediterrán régiót már régen beazonosították, mint olyan „hot spot” régiót, ahol a klímaváltozás jelentős hatással fog járni az évszázad során, a területen már meglévő vízhiány, a gyorsan növekvő populáció, és a klímamodellek által előrejelzett fokozódó szárazság veszélye miatt. Mint Hoerling mondja, „A kérdés az volt, hogy ez az előrejelzett szárazság már kezd-e mutatkozni télen, a víztartalékok szempontjából legfontosabb évszakban. A válasz igen.” …

A mediterrán régió téli szárazsága új „normális állapotként” fenyegetheti az élelmiszerbiztonságot. A régió klímáját tanulmányozva fontos következtetések vonhatók le az USA nyugati partjára vonatkozóan is, melynek klímája hasonlít Európa és Észak-Afrika mediterrán régiójához.

(ScienceDaily, 2011. október 28.)